Ha józanparaszti ésszel felszorozzuk a fáklyáson felvonuló kilenc középiskola, körülbelül, de minimum ezer diákját, akkor bizony közel tízezres nagyságrendű tömeg a végeredmény. Ha nem több. Mindenesetre hangerőben, kreativitásban és főleg derültségben nem volt hiány. Lehengerlő volt látni, ahogy évről-évre egyre nagyobb ötletbombákat vetnek be a garabonciások.

Ki a jobb? Közgé!

080922_garab_028.jpg (m)
Lovasi és az ő népe kiabál (még több kép)

A jövő, már bocsánat a jelzőért, szóval az elkövetkező évek menedzsereivel, marketingeseivel, képviselőivel; urambocsá államférfijaival találkozhattunk, mert ugye nem semmi egy ilyen rendezvény/felvonulás társprodukcióit is életre kelteni. Politikus véna kell hozzá. Beszervezni egy fúvósarzenált, ahol még az öreg Resi is fújta, pom-pom girlöket, tűznyelőt, etc. Még örömködtünk is, ahogy láttuk a felvonulást; frankó volt, hogy ezeken az utcákon nincs autóégetés, és balhé.

Majd a Garaboncityben a világhírű Kiscsillag tolta a zenét, amiben az örökifjú Lovasi, a Kispálból; és Lecsó, a PUF-ból adták egymás szájába a humor bonbonokat. Nem rossz csapat, de letagadhatatlanul voltak átsiklások az említett fősodrok dallamvilágába. De miért is ne lettek volna? Különben is, dönt majd az utókor. És velük aztán

ne szarozzon senki

se, mert... Mert? Nem számít. Ide bevágunk egy Lovasi hallhatatlant: „most arról fogunk énekelni, hogy mennyi jó perspektíva van előttünk... A dal címe: Menj Kanadába!" Közben a jobb fülemre kezdtem egyre készebb lenni, mert Lecsóóó, sikította egy bájos lány izomból az első sorban a deszkák felé. A pompás rádiózenét játszó zenekarral egy időben, a garabonciások fekete varja leszállt a katolikus templom árnyékában. Két csapat majd' bebizonyította egymásnak és a másiknak, hogy kinek vannak keményebb csontjai.

080922_garab_018.jpg (x)
Kiabálj, ha tombol a jó kedved! (még több garabonciás kép)
© Fotók: Such Tamás

És ismét láttunk rendőröket,

a katolikus templomnál, pedig már rég vége volt a felvonulásnak, ezeknek is ugyanolyan szigorú, kemény volt a tekintetük, mert hiszen ők voltak. Nem volt riasztás, csak át kellett gurulniuk a bunyóhoz, az evangélikustól a katolikus templomhoz. Ahol, és az egyik majdnem áldozat, Karcsi elmesélte a történetet, hogy valójában miért is gyűlt össze közel negyven ember, és négy rendőrautó. 

Karesz, aki a nevét igen, az arcát nem adta a Hír6.hu-nak elmondta többek között, hogy osztálytársaival derűsen sétáltak a kat. templom mellett. Majd megláttak a túloldalon egy másik csapatot, akik közül az egyik srácot felismerték. Héj, szól át Karesz, de ahogy az ilyen késői órákban lenni szokott, az érzékszervek nem mindig megbízhatóak. A másik csapatból egy páran provokációnak

vélték a héj-t

080922_garab_047.jpg (m)
Mentők, jöjjenek a mentők, angolul ambulance!
(még több kép)

és bummm... Az egyikőjük bemázolt Karesznak, vagyis csak vóna, mivel neki a szorongató helyzetben mégis működött a reflexe, elhajolt, és egy vétlen lány terült el helyette. Szegény-szegény. Amíg Karesz mindezt megosztotta velünk, a mentő is megérkezett. Légy szí' ne fotózz már, mert a lány az unokatesóm, nyúlt a lencsémbe a virsli ujjaival egy csinos barnaság. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, egy laza bunyó egy házibuliban is bármikor kipattanhat, hát még egy ilyen monstre feszten. Csak egy kicsit túl sok volt a zsandár, jegyezte meg végül Karcsika.