Ha valaki a Csínom Palkóból szeretné megérteni a Rákóczi-féle szabadságharc történetét, akkor úgy járna, mint aki a Négy páncélos és a kutya című nagysikerű tévéfilmsorozatból kívánna képet alkotni Lengyelország 2. világháborús eseményeiről. (A filmsorozat ráadásul vaskos történelemhazugság.) Farkas Ferenc műve éppen annyira leegyszerűsítő, mint az operettek világa. Végtére, egy daljáték történetének logikai szálait sem fonják erősebb kezek, mint az operettekét.
Éduska, Piperec és Zsuzsika hármasa
A Csínom Palkó daljátékának megszületése 1950-ben (egy puhának nem mondható évben) sokat köszönhetett a politikai konstellációknak. A kommunista pártvezetés, és mindenek előtt a kultúrpolitika kizárólagos ura, Révai József száműzni szerette volna a szerinte a „burzsoá kort idéző" operetteket és daljátékokat a hazai színpadokról. Némi gondot jelentett, hogy nem volt a le- és kitiltott művek helyett mit előadni. Ilyen előzmények után, felkérésre, megrendelésre látott hozzá a daljátékok világát jól ismerő Farkas Ferenc új darabja megírásához.
Labanckorban kurucmű
Farkas azonban különös módon tett eleget a felkérésnek, és egy, a szó átvitt értelmében „labanckorban" egy valódi kurucművet írt. A marxista internacionalizmusra alapozó kommunista kultúrpolitika megrendelőként egy hamísítatlan nemzeti daljátékot kapott, amelynek egyik legfontosabb jellemzője a nemzethez való tartozás nyílt megvallása volt. Ez azért fényévnyi távolságban állt az osztályharcot, a munkásmozgalom nemzetköziségét hirdető akkor trendi aktuálpolitikai szólamoktól.
Minden fehéren © Fotók: Jókai színház
A Csínom Palkó túlélte a kurzust, amit egyaránt köszönhet témaválasztásának, és még inkább: nagyszerű zenéjének. Szinte hihetetlen, hogy Farkas daljátékát a magyar színházak nem nagyon vették műsorukra. Ez a szó jó értelmében negédes, egyszerű, könnyen befogadható színpadi mű már egy közepesen jó előadás esetében is sikerre van ítélve.
Egy társulat, amelyik tud énekelni
Békéscsabai előadása kapcsán azonban nem egy közepesen jó előadás született, hanem ennél több. Eleinte csak bátor, az előadás után nagyon is rendben valónak találtam, hogy egy prózai társulattal mertek vágni egy zenés darab előadásába a Jókaiban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi kifejezetten jó hangú színésszel (és tegyük hozzá: növendékkel) rendelkezik a teátrum. Vígh Zsuzsanna szh. Éduska szerepében lélegzetelállítóan gyönyörűen énekel, Gulyás Attila (Csínom Palkó), Vadász Gábor (Csínom Jankó), Csomós Lajos (Rosta Márton - Piperec), Tege Antal (Tyukodi Pajtás), Presits Tamás (Balogh Ádám), Tóth Zsófia (Zsuzsika), Cseh Adrienn szh. (Koháry grófnő) és Szőke Pál (Förgeteg) szerepében messze-messze jobban énekel, mint ami egy színésztől megszokott vagy elvárható.
Szőke Pál mint Förgeteg
Greifenstein János rendező biztos kézzel válogatta szereplőit, akik nem csak énekelni tudnak, hanem játszani is mertek. Bátran hozzányúlt a történethez, bőséggel elhagyott, rövidített, és ennek eredményeként kaptunk egy összességében 100 perces, feszes, jól felépített, pörgős előadást.
A nyilvános főpróba közönsége gyorsan eldöntötte, hogy szereti az új darabot. Az előadás 5. percében már felcsattant a taps, ami ezt követően legalább egy tucatszor (!) ismétlődött meg. Ezt teszi a jó, és énekelhető dalok és a remekül éneklő színészek együttállása.
Élmény volt nézni Csomós Lajos alakítását, akinek komikusi kvalitásai egészen megdöbbentőek. Egy mozdulata annyi virgoncságot rejt, akár Latabáré. Beérett Tege Antal, akinek erős férfias játéka az előadás egyik nagy erőssége volt. Gulyás Attila szépen hozta az egész lényéből áradó megnyerő tisztaságot, érzékenységet, amihez a „mesebeli" testvérét alakító Vadász Gábor igen jó partner volt. Presits Tamásnak jó énekhangja mellett a jobb beszédhangjáért kellene megdolgoznia. Szőke Pál Förgeteg figurája néhány pillanat erejéig egy világ elmúlásának tragikumát is elénk tárta. Czitor Attila Koháry grófjának néhány emlékezetes grimaszáért lehetünk hálásak.
Szinte kivétel nélkül dicsérni lehet a női szekciót. Vígh Zsuzsanna mellett ígéretes alakítás volt Tóth Zsófiáé, Nagy Erikáé (Örzse) és Bányai Ágotáé (Kati) és Cseh Adrienné szh.
A nem arisztotelészi hármasegység
Rengeteget emelt az előadás színvonalán, hogy a Somogyi-Tóh Dániel vezényelte Békés Megyei Szimfonikus Zenekar élőben kísérte az előadást. Ahogyan remekül működött a Balassi Táncegyüttes tagjainak beépítése a daljátékba. A színház, zenekar és néptánc (ha nem is arisztotelészi) hármasegysége itt és most olyan termékeny kölcsönhatásba került egymással, ami nem mindennapi. Szokolay Dongó Balázs tárogatós szerepeltetése éppen a színház és zene közötti határok elmosásában kapott kiemelt jelentőséget.
Koháry grófnő és Piperec duettje
A díszletek tökéletes fehérségét eleinte szokni kellett, a jelmezek hófehérségével együtt. Szokatlan megoldás volt, mégis a daljáték meseszerűségét megfelelően szimbolizálta. A teljes színpadtechnika remekül működött.
Legalább 100 percre hinni
Azért hozzá kell tenni, hogy a szerepmegformálások nagy erőfeszítést, sok töprengést nem igényeltek a Csínom Palkó esetében sem a színészektől, sem a rendezőtől. A könnyed, meseszerű darab ezt nem követelte meg. A daljáték leegyszerűsítő, fekete-fehér, a jókat és a rosszakat élésen megkülönböztető jellemábrázolásai közben sok mindenen nem kellett elgondolkoznunk. Így egyebek mellett azon sem, miért maradtak alul a szabadságharcban a tucatnyi kiváló katonai erényt felvonultató kurucok a kissé tökkel ütött labancokkal szemben.
Egy daljáték nem történelem- és nem önismereti óra. Sokkal inkább a nemzeti legendák tárháza. Jó volna kuruc módra hinni országnyi kiválóságunkban. Legalább arra a 100 percre, ami a békéscsabai Csínom Palkó játékideje. Meg abban, hogy a szerelmesek mindig egymásra találnak, az árulók megbűnhődnek, és jók elnyerik jutalmukat.
Ez talán egy estére meséből sok, daljátékból elég. A többi most nem számít. Itt a vége, fuss el véle...
A film tette ismertté a Csínom Palkót
Farkas Ferenc művének ismertsége sokat köszönhet annak a ténynek, hogy 1973-ban film készült a daljátékból, amit a 40 évesnél idősebbek alighanem kivétel nélkül láthattak moziban és utóbb a tévében. A Keleti Márton és Mészáros Gyula rendezte filmben olyan színészek szerepeltek, mint Benkő Péter, Haumann Péter, Turay Ida, Márkus László, Huszti Péter, Agárdy Gábor és Hűvösvölgyi Ildikó.
1
