Az Európai Parlament első olvasatban elfogadta (297 igen, 120 nem, 152 tartózkodás) azt az irányelvtervezetet, amelynek célja, hogy felszámolja az uniós polgároknak egy másik tagállamban történő gyógykezelése előtt álló akadályokat. Az új jogszabály tisztázná a kezelési költségek finanszírozásával, elszámolásával kapcsolatos kérdéseket, és egészségügyi együttműködési mechanizmust hozna létre a tagállamok között. Az EP témafelelőse John Bowis (néppárti, brit).
9,2 milliárd euró
Az Európai Bizottság becslése szerint az EU-ban az egészségügyi kiadások nagyjából 1 százalékát teszik ki a „határokon átnyúló" gyógykezelések költségei. Jelenleg az EU 12 149 milliárdos össztermékének 7,6 százalékát fordítják egészségügyre. Eszerint a több tagállamot érintő kezelések költsége évente mintegy 9,2 milliárd euró.
Az EU bírósága 1998 óta számos döntésében mondta ki, hogy a betegeknek joguk van ahhoz, hogy megtéríttessék a másik EU-tagállamban történt kezelésért a saját országukban járó összeget. Ez, valamint az is, hogy a szolgáltatási irányelvből kizárták az egészségügyi szolgáltatásokat, indokolttá tette, hogy önálló jogszabályt fogadjanak el a betegjogokról.
A Bowis-jelentés szerint semmiben nem sérülhetnek a tagállamoknak az egészségügyet érintő hatáskörei, és nem is lehet kötelezni az országokat egy másik állam polgárának ellátására.
Előzetes engedélyeztetés
A tervezet értelmében a betegeknek jogukban állna más országban igénybe venni egészségügyi szolgáltatást, a tagállamok ugyanakkor a költségek megtérítésére - ha az súlyosan aláásná a társadalombiztosítási rendszert - előzetes engedélyeztetést vezethetnének be. Az EP ehhez hozzátenné, hogy ez az engedélyeztetés nem lehet a páciensek szabad mozgásának akadálya.
A képviselők általánosságban egyetértettek azzal, hogy a pácienseknek legfeljebb annyi költséget térítsenek meg, amennyit azonos kezelés esetén a saját tagállamukban kapnának. Ezt kiegészítenék azonban azzal, hogy a tagállamok ezt megtoldhatnák a kapcsolódó költségek, például az utókezelés, a szállás és az utazás költségeinek finanszírozásával.
A képviselők a ritka betegségekben szenvedők számára akkor is biztosítanák a költségek megtérítését, ha országuk jogszabályai erről nem rendelkeznek.
Tájékoztatás
Hogy növeljék a betegeknek a külföldi orvosi ellátáshoz fűzött bizalmát, a képviselők előírnák, hogy a páciensek az őket érintő minden lényeges információt megkapjanak, például a finanszírozással vagy az esetleges műhibák utáni teendőkkel kapcsolatban. Az EP tagállami tájékoztató központokat állítana fel, és európai betegjogi ombudsmant is szeretne. Az irányelvjavaslat nem vonatkozik a hosszú távú orvosi ellátásra és a szervtranszplantációra.
A betegmobilitásról szóló plenáris vitában Olajos Péter (néppárti) azt mondta, „ezzel a jogszabállyal a lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk. Az egészségügy forradalmasítása mellett a munkahelyteremtés és a gazdaságfejlesztés is új lendületet kaphat." A képviselő szerint „ugyancsak fejlődés elé néz a pénzügyi szolgáltatási szektor is, hiszen elszámolóházak, egészségügyi brókerek, tanácsadók, biztosítási szakemberek, tolmácsok, fordítók szintén nagy számban kellenek az új rendszer üzemeltetéséhez".
Olajos Péter megjegyezte, maga a jelentéstevő, John Bowis is „korábban hosszan kezeltette magát Magyarországon". A képviselő hozzátette, „már most is számos külföldi beteg jön gyógyulni hozzánk, azonban ennek eddig a biztosítási háttere meglehetősen zavaros volt, nagyban függött a küldő ország éppen aktuális szabályozásától. Biztos vagyok benne, hogy ez a jogszabály valamennyiünk életében minőségi változást fog hozni".
Betegbiztonság
Az Európai Parlament jogszabályt fogadott el a betegek biztonságáról is (521-6-5). Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és ellenőrzését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tervezet parlamenti témafelelőse Amalia Sartori.
1
