A játéktérre két helyiségből is rá lehetett láni. Innen...
Valóban, nyár és tél közötti időjárás - hűvös, esős este - fogadta pénteken, Orosházán, a Szántó Kovács János Múzeumban a Múzeumok Őszi Fesztiválja újabb előadásának látogatóit. A későn érkezők a közeli parkolókban már alig találtak helyet autójuknak, ami két következtetésre szolgáltat okot: szép számmal akadt most is érdeklődő, illetve esernyő gyanánt a szokásosnál többen érkeztek kocsival. A bejáratnál most is Rózsa Zoltán múzeumigazgató fogadta a látogatókat.
A Meghökkentő mesék - Múltunk rendhagyó hétköznapjai és különleges történetei című előadássorozat mostani programjában a „Krajczáros történetek" szerepeltek, s ez tartalmában a múzeumban őrzött18-19. századi iratok feldolgozását jelentette. Ha ezek alapján valaki előtt valamely tudományos konferencia képe sejlik el, már el is árult magát, hogy nem járt még a múzeum eme programját meghallgatni, megtekinteni.
A múzeumiak ugyanis a Táncsics gimnázium tanulóinak segítségével játékosan, sok humorral fűszerezve, dramatizált szövegként állították (majdnem azt mondtam) színpadra a néprajzi-történeti alapanyagot. (A színpadot itt a múzeum parkettje helyettesítette, a legfőbb díszletelem a variálható székek csoportja volt, s jelmezeknek sem voltak híján.)
...és innen
Előbb a népballadák mibenlétéről, keletkezéséről hangzott el értekezés. Különös hangsúllyal esett szó a betyárballadákról, lévén, hogy Orosháza a pusztai történések középpontjában állt az idézett korban. Rózsa Sándor, Angyal Bandi, Bogár Imre és más szegénylegények neve sűrűn elhangzott az est folyamán. A jelenség alapját is felmutatták számunkra: az itt dívó paraszti világ szinte kitermelte a maga (ma már) romantikus hőseit. A véresen kemény világ emlékét csillapítandó - a polgáriasodás szellemét is felidézve - anekdotákkal igyekeztek enyhíteni a racionális valóságot. A jelenetek helyszínei: a csárda, a bíróság, a vonat voltak.
November 13-án (este hétkor) egy kávéház jelzett díszletei kebelében folytatódik a játszva tanító, értő érzelmeket kiváltani képes program. A városi folklórra is igaz, hogy a rögzített történetek elé mindig oda kell képzelnünk a megszorítást: állítólag...
Óhatatlanul felötlött a jelenlévőkben, hogy a múzeumiak, a Táncsics gimnázium diákjai mennyi munkát, szeretetet fektettek abba, hogy mások számára is élményként élhessék meg elmúlt idők hangulatát. (Jelenetről jelenetre, a diákszereplők társaságában ott láthattuk a néprajzkutató Erostyák Zoltánt is.)
A diákoknak a fekészülés sem kevés idejükbe kerülhetett
1
