A rendezői balon: Gál Gábor...
Ha valaki tudatosan úgy jött volna be a koncertre, hogy meghallgat egy számot, majd kimegy az éjbe, és nekieseik egy húszcentis konyhakéssel az ereinek, az biztos jegelte volna az öreggel a randit, és bent marad, jegyezte meg az egyik ismerősöm Móra Erzsébet kicsattanó vitalitású előadását elnézve a Bab-varázson.
Meglehet, a bájos énekesnő az egyik Jimi nótát úgy konferálta fel, hogy az épp 72 esztendővel ezelőtt, december 3-án elhunyt József Attila tiszteletére fogják játszani, de bizonyára a „drága Attila" (by Radnóti Miklós) is ha halotta, akkor elmosolyodott a csodálattól gyermeki álmában.
Lényegesen el van kényeztetve muzikálisan a csabai bluesclub közönsége. Mégis, az utóbbi időkben, az Elefántban megfordult vén f***ok után csütörtök este a BAB zenéjének, mint metafizikai akusztikus kéjforrásnak, még jobban sikerült felállítania a szőrön a karunkat. Vagy hogy.
a jobbon: Sipeki Zoltán
Az immár négy éve megállás nélkül pulzáló BAB banda hihetetlen nagy vehemenciával gyűri, csavarja koncertről-koncertre az unplugged-atmoszférájú buliait.
Talán nem véletlenül.
Ugyanis a csapatnévsor önmagáért beszél: Sipeki Zoltán (Zorán) és Gál Gábor (Takács Tamás Blues Band) kezelték (fhhhú!) a hathúros gépeket; valamint Papesch Péter és Mogyoró Kornél ügyelt a jó time-ra. (Az utóbbi arc a speciális indiai kahoon dobot használta. Elutaztunk Indiába.) És hát ugye a motor: Móra Erzsébet...
A zenekar műsorában szinte egy sima, egy fordítottként követték egymást a feldolgozás és a saját dalok. Az adaptált nóták a BAB tálalásában már önmagában is kiforgatták a sarkaiból a világot, azonban mindezt tetézte, hogy Móra Erzsébet végtelenül szabadon játszott a szöveg ritmikájával. (Mint az amerikai country-blues énekesek.) A bulit, akárcsak Bud Spencer a hagymás babot - rendesen megkajálta a viharsarki nép.
Viharsarki betyárok/nék
Mi több, a BAB fórumán azt olvastam, hogy az énekesnőnek a szíve egyik csücske Békéscsaba.
Köszönjük, Erzsike!
1
