Az e cikk tetején olvasható címmel és alcímmel jelent volna meg - éppen két éve - az az írás, melyet most a két idézőjel között olvashatnak. Akkor a közlési lehetőségek kútba estek. Nemrégen Tótkomlóson találkozhattunk a cikk főszereplőjével, Tomanek Gáborral. Az ottani beszélgetésből az derült ki, hogy változatlanul feszül benne a tettvágy, s járja a számára „kirótt" utat. Nem a lakása, s a kőhajításnyira álló, legközelebbi színház között. Mindenfelé. ahol értik a magyar szót. Nyilvánvaló lett: az akkori beszélgetést utólag is érdemes olvashatóvá tenni, hogy később legyen majd honnan folytatni a beszélgetésünket.

P3155731_m__solata.jpg (x)
A "Békéscsaba Kultúrájáért" kitüntetés átvétele után
(Jobbról a második: Tomanek Gábor)

»Békéscsabát a színházi tehetségek Bermuda-háromszögének tartották, tartják. (Ezen lehet vitatkozni.) Pedig élnek a városban kiváló színművészek. Igaz, jószerint szélnek eresztgették őket. Egyiküket országszerte ismerhetik a nézők: Tomanek Gábornak hívják. Kedvese, Nagy Erika (még?) a Békéscsabai Jókai Színház státusos tagja. Gyermekükkel, a 14 éves „kis" Gáborral Békéscsabán élnek. Honnan az írás főcíme? Valaha a békéscsabai színészház lakói voltak. Ma a méltatlanul „kiebrudalt" színészbarátaikkal kis csapatban járják az országot. Vándorszínészek.
Tisztázandó: Gábor az 1988-ban elhunyt Tomanek Nándor fia. Tomanek Gábort pedig egy éve - mit szépítsük - kirúgták a Jókai színháztól. (Megszüntették a státusát.) Pár hónappal később az őt „kiszervező", 1993. óta regnáló direktornak is - akire, mint mondja, 1998-ban „rápályázott" - mennie kellett. A „dirit" nem miatta állították fel, de távozása mintegy igazolni látszik Tomanek Gábor törekvéseit. De erről majd később. Mára tovább „javult" az arány: a korábbi 17 helyett immár csak három, azaz három diplomás színész lép Békéscsabán a világot jelentő deszkákra.
Tomanek Gábor saját akaratából érkezett a Békés megyei színházhoz 1982-ben. Óvták ettől: a szakmában híre volt a Jókainak. Milyen híre, milyen híre?! Akkoriban győri barátai ilyesmivel fogadták őt: „Áh, megjöttél az ország legjobban fizetett amatőr társulatától?" Ma az a mondás járja: „Ide csak az jöjjön, aki meghalni készül". A város munkanélküli - vagy pár mondattal megalázott -, egykor ünnepelt színészei kegyelemkenyéren élni kényszerülnek. Akár önpusztításra adva a fejüket. Tomanek Gábor nem adta fel.

P3155732_m__solata.jpg (m)
Tomanek Gábor

A Színművészeti Főiskolát 1978-ban végezte el. Amikor Békéscsabára érkezett, ott éppen jól futott Thália szekere. Négy évig maradt. Győr, a Jurta Színház és Zalaegerszeg után, 1991-ben tért vissza. (Nagy Erikával, aki akkoriban éppen a Nemzeti Színház Akadémiáját végezte. A Jurtában ismerték meg egymást.) Tomanek Gábor máig harminc filmben kapott jelentős szerepet, s húsz másikban is játszott.
Tomanek Gábor 1982-ben jegyezte el magát a „tájolással". Hévízen egyszer azt mondta neki a „művház" igazgatója: ha a színészek nem jönnének a városukba, egy csomó gyerek számára elérhetetlen lenne a színház. Szenvedélyesen szereti ezt az „exportálást". Szervezni is.
Kiebrudalt csabai kollégáit maguk köré szervezve, feleségével együtt rendszeresen megfordulnak az ország kis falvaiban, kisvárosaiban - meg a nagyobbacskákban is. Visszatérően 200-300 helyre. Rendhagyó iskolai tanórákat tartanak egy-egy település legnagyobb termében, száz meg száz látványosan kitárulkozó gyermek előtt - a lurkók majd' megvesznek értük. Például Tomanek Gábor a szép nyelv órát szeretett tanára, Montágh Imre gyakorlataira alapozza. Állami támogatást nem kapnak, a Színházi Dolgozók Szakszervezete segíti őket: pontosabban az előadásaikat látogatókat. Felnőtteket is, hiszen nekik igazi békebeli kabarét adnak elő.
Békés megye közgyűlése, a Jókai színház fenntartója furcsállható döntést hozott hónapokkal ezelőtt. Egy pénzügyi vizsgálat után, melyet a színháznál tartottak, a képviselők azt ajánlották az akkori színházigazgatónak: ha csendben lemond a direktorságról, nem indítanak ellene fegyelmi eljárást. Ez meg mi?! - hördült fel a megye közvéleménye. Egyéb iránt máig egy helyileg ismeretlen személy vezeti a színházat megbízottként - pályázat kiírásának egyelőre se híre, se hamva.
Amikor búcsúzáskor Tomanek Gábor szemét fürkésszük, Cyranót idézi: „Én mindig súgtam, és mindig hátul álltam.«

Békéscsaba most kitüntette, végképpen a keblére ölelte Tomanek Gábort. Ennek nem mond ellent, hogy bármerre lép(fel) - Tótkomlóson vagy az ország bármely pontján - otthon érezheti magát.

P3155730_m__solata.jpg (l)
A városháza dísztermében Vantara Gyula polgármester
(jobbra) nyújtotta át a kitüntetést Tomanek Gábor színmű-
vésznek