A programfüzér az előzetes terveknek megfelelőn alakult. Így aztán a vendég könnyen átadhatta magát annak a semmi mással össze nem téveszthető hangulatnak - az értelem, az őszinte érzelmek, az érzékelés, a közösségi érzés és a szabad gondolatok ötvözetének -, melyre manapság egyre ritkábban és kevesebb helyen bukkanhatunk. Még valami megfogott mindenkit: a nyitottság. De hogyan is lehetne másként egy nyitott templomi éjszakán?!

DSC_0684.jpg (x) Az est gondolati és lelki centruma

Ezen az estén minden történés közelebb hozta az embereket egymáshoz. S megsejthette az ember - pontosabban megértette -, mit jelent a visszatérés valamely tiszta forráshoz, s milyen csodálatos ereje van annak, amikor az évezredek meghajolni látszanak a közvetlen és oldott emberi kapcsolatok, a kor nyelve előtt - beleértve a zene manapság használatos nyelvezetét is.

Dsc_0681.jpg (x) Esküvői ruhák bemutatója

Az egy nőből és öt férfiből álló Immánuel Zenekar minden mérce szerint színvonalas együttes. Talán ők maguk ugyancsak tudják, talán szerényen elhallgatják egymás előtt is: játékuk befogadóvá teszi a hallgatóságukat. S mert elkötelezettségüket vállalják: félreérthetetlen, milyen hit, erkölcsi norma iránt. Nem biztos, hogy a zenéjüket hallgatók máris az evangélikus gyülekezetek valamelyikébe tartanak, de elgondolkodnak azon, hol a helyük, mi a feladatuk. (A „zenéjük" fogalmazás pontos: templomi könnyűzenei koncertjük során több olyan dalt is eljátszottak, melyek szerzői kvalitásukat is dicsérik.)

Dsc_0663.jpg (x) Az Immánuel Zenakar

A közönség hol velük énekelt, hol tapsolt nekik (a végén kemény vastapssal is), de mindvégig együtt örült a zenészekkel. S hogy a gondolat ne csak elhangozzon, hanem egy kicsit mélyebben is beivódjon a hallgatóságba: vetítetten olvasható volt minden számnál.

Ha a szervezők meglepődhettek a sok vidéki láttán, az is kellemesen érinthette őket, hogy sok fiatalt láthattunk a rendezvényen: a pár éves gyerekektől - a kis- és nagykamaszokon át - a fiatal és középkorú felnőttekig.
Az interaktívnak nevezett esti istentisztelet az Élő kövek ünnepe címet viselte. A Immánuel Zenekar ebben is szerepet vállalt. A megjelentek által a rajzolt templomfalra illesztett, szimbolikus téglákkal az istentisztelet során újjáépítették a pusztaföldvári templomot. Lászlóné Házi Magdolna az „építkezőket" személyes áldással engedte útjukra. Ismét egy emberi gesztus: elébe járult saját fia is, majd ő maga lépett a közben játszó zenekar tagjaihoz. Az istentiszteleten Lászlóné Házi Magdolna mellett felolvasóként, igehirdetőként mondta el gondolatait a fiatal, soka tetszését elnyerő Ribárszki Ákos, akit augusztus 14-én szentelnek lelkésszé Kondoroson.

Dsc_0678.jpg (x)
Lászlóné Házi Magdolna az istentisztelet előtt

A koncert és az istentisztelet között kínált ásványvíz, szendvics kedves figyelmességnek bizonyult, ám amikor istentisztelet közben, a nagy hőségben, a templom padjaiban is hűs vizet kínáltak a megjelenteknek, ezzel ismét új dimenziót nyert e gesztus ereje. Mindenkiben egyértelművé formálódott érzés és gondolat: mit jelent az, hogy „élő kövek", s mi az, ami belőlük ezen az estén, éppen Pusztaföldváron épült?

Dsc_0688.jpg (x) Templombelső

Az éjfélig tervezett program hangjai remélhetően messze elhallatszanak. Jövőre bizonyára ismét megrendezik ezt a nyitott programot. Semmi kétség, a mostani híre még többeket vonz majd ismét Pusztaföldvárra.

Dsc_0696.jpg (x)
Egy kis "levegőzés" a nagy melegben