Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a ...(fotók)
A teátrum direktora, Fekete Péter rengeteg programról beszélt, amelyet rengeteg dia (egészen pontosan 33, amit nem én számoltam meg, hanem Kovács Edit Éva színházi titkár árulta el) segítségével prezentálta a 2010/2011-es évadot, a Klasszikusok Évadját, s ebből kifolyólag rengeteg betűt kellene leütnöm a klaviatúrán, de az évadnyitó előtti perceket is meg kell mutatni, tehát csapjunk a lovak közé, mert jócskán fogytán már a karakter, s ez bizony nem szájkarate, de hova mész, Kara, te?, ám Tündi rám se bagózik, mert leginkább a száz éve nem látott (pedig csak egy nyár volt) se veled, se nélküled kapcsolatokat szedi le a lélegeztetőgépről, amelyek júniusban hibernálódtak, s bizony ez a munka nem olyan, amit reggel nyolckor elkezdenek és du. négykor a szögre akasztanak, hanem jóban-rosszban és barátok közt végig a deszkákon, a presszókban, öltözőkben, lóversenyeken - eltöltött, elköltött misztikus pillanatok, néha önálló életre kelve a szövegkönyvből, de már örökké beléjük égtek, huhhh, napszúrás, árnyékban tizenöt fok...
Voltam ám én is a Kis-Balatonnál a nyáron (képek)
Nagy a zsongás, akár egy prömier előtt, vagy inkább olyan érzése támad az embernek a Vigadóban, mint amikor júniusban hatbésekként búcsút intettünk az évnek, és kora ősszel már hétbésekként egymásra borultunk, volt egy nyár, ja, s Komáromi Anett öleli Kara Tündit (de ő már 1x szerepelt), közöttük átbújik Dobó Kata, nem messze Szőke Pali pecáskalandjairól értekezik Seregi Zoltánnal, még arrébb Henger, és a jó öreg, díjhalmozó Csomi sem hazudtolja meg önmagát: mint egy gavallér, valami szellemdúsat súg oda Fodor Zsóka fülébe (aki később gálánsan mindenkitől azt kéri, hogy tegezzék vissza nyugodtan), és persze vannak még sokan, és mások, de most ennyire futotta a látómezőmben, mert közben rendre intett a Himnusz intrója, s, mint eseményrejáróember őszintén kijelenthetem: nagyon rég nem hallottam ilyen tisztán az Erkel-opust.
Még a nehéz időkben is a tenyerünkön hordozzuk a teátrumot (képek)
„Érdemes megnézni a színház 2006-os költségvetését, és a mostanit, illetve azt, hogy azóta a teátrum milyen pozitív változásokon ment keresztül" - kezdte beszédét Farkas Zoltán. A Békés Megyei Közgyűlés elnöke szerint ez legfőképp annak köszönhető, hogy a fenntartó (megyei önkormányzat) és a színház vezetése képes egy irányba menni, és ez az irány teljesen egyértelmű: ez a társulat szolgálja ki a Békés megyei emberek kulturális igényeit.
Én, a Gyula, meg a Kiss Zolkó (képek)
Az évadnyitón továbbá elhangzott, hogy a közel két éve épülő Ibsen Palota termeiben szeptember 23-án durrannak el - falakat locsolva az orosz vörös pezsgők, perzsa szőnyegen, hogy azért mégse hagyják abba a munkájukat a tapéta-festő-mázolók, mint egykoron Poldi bácsi az Égig érő fűben, aki a nyugdíj első napján is a szép zöld gyepen sétálhatott a Paripa utca 4 udvarán.
Az idei évad - felnőtteknek pozícionált darabjai: Csárdáskirálynő; Stuart Mária illetve a már teltházas (!), szeptember 9-én debütáló Hetvenkedő. Gyermeknek a Lúdas Matyi és a Süsü, a sárkány került a színházi étlapra. A stúdiószínházi produkciók: Nóra, amely tulajdonképpen október 1-én stílszerűen lehúzza a babaruhát az Ibsen Stúdiószínház habtestéről; Csörte, avagy a kommunikáció diadala, no meg A király és a szűz lesznek. És a tavalyi porondsikerektől felbuzdulva, idén a La Mancha Lovagja és feltehetőleg Sancho kering körbe-körbe majdan az Evangélikus udvaron felállított nagysátor alatt, de hogy ki húzza nekik a talpalávalót?, talán a Latin Duó. (Egyébként úgy tudom, Don klasszikus zenére fog battyogni a malmoknak.)
My name's Peter
Fekete Péter az innovációs blokkban elmondta, a budapesti Madhouse Theatre Company előadásában lesz két angol nyelvű darab (a One Set to Love és a The Complete Works of William Shakespeare) is; és néptánc, modern tánc és kortárs balett előadások recsegtetik meg a pallókat.
Ezután Szőke Pál, a fővárosi származású, azonban '74-től véglegesen Békéscsabára/hoz költöző/köthető Gyurcsek Sándortól búcsúzott el. A színművész augusztus 24-én lépett le véglegesen a földi színpadról. Gyurcsek Sándort a Jókai Színház a saját halottjának tekinti.
A beszédek után bemutatkozott az Ibsen Palota konyhája is, igaz, egyelőre csak apró bonbonettik formában, ami egyből mosolyt csalt a szájak szegletébe. Még Juliette Binoche is megnyalta volna a pazar csokiktól a hüvelykujját.
S a Szózat alatt, mint eseményrejáróember őszintén kijelenthetem: nagyon rég nem hallottam ilyen tisztán az...
És kinek van ilyen jó fotója? (képek-képek-képek)
(Bár elballagott a musical-osztály, de nálam a túlélési fázison már jócskán túljutott a társulat.)
1
