Kocsma art a'la Herbert Anikó:the piano has been drinking címmel nyílt kiállítás a hétvégén, egy különleges helyszínen. A Kentucky pub, mint kiállító tér meglepő lehet. A megnyitásra felkért Szemancsik Judit így fogalmazott:
„Játéktér ez a helyszín, hiszen egy pubban gyűltünk össze. Nem gondolom, hogy a művészetnek csak és kizárólag múzeumokban lenne a helye, talán érdemes onnét időnként kivinni a kiállításokat. A Kentucky pub különlegessége, hogy elhelyezkedése folytán a látogató nem kényszerül a klasszikus értelemben vett múzeumlátogató pozíciójába, hanem fesztelen légkörben, a környezetéhez szervesen kapcsolódó térben szemlélheti az alkotásokat.
A pub nem csupán a művészetkedvelők számára nyitott. Sőt! A helyszín lehetőséget biztosít szélesebb közönség bevonására is, olyan fórumot teremtve így, mely a múzeumokat nem, vagy csak ritkán látogató réteget is megérinti. Ez a kiállítás a képeken keresztül impulzusokat villant fel, különböző látószögek „szubjektivitása" kíséri ezt a képi kalandozást. A felfogás és a megértés egy ponton megtorpan, és a szellem veszi át az irányítást. A művészet: séta. Mi több: fecsegés."
A fiatalabb generációként most bemutatkozó művészről pedig a következőket mondta Szemancsik Judit a megnyitó beszédében: „Anikó számomra egy új generáció tagja. Legalább huszonöt évvel fiatalabb is nálam. Az eljövendő nemzedéket képviseli, amely másképpen fog látni, mint mi.
Ezért engedjenek meg egy, idevágó szép idézetet kedvencemtől, Pilinszky Jánostól:
„Tíz-húsz esztendőnként újabb és újabb nemzedék jelentkezik a világban, szinte a tenger hullámveréséhez hasonló szabályszerűséggel. Én, a parthoz közeledő hullám, tudok ugyan a hátamban levőkről, igazában mégse látom őket. Hallom zenéjüket, de nekem ez mást jelent, mint nekik. Velük szemben nekem egyedül az marad, hogy hívom őket. Féltve, szeretve és csodálva bennük mindazt, ami voltam és nem voltam, ami lehettem volna és már soha többé nem lehetek. Talán ők majd ki is mondják azt, amitől én már rövidesen elnémulok."
Nem némult el a hely a kiállítást követően, hiszen este Rudán Joe adott koncertet. Vele néhány szót a kezdés előtt tudtunk váltani:
Nemrégiben vehetted át a Fonogram díjat az év hazai hard rock vagy heavy metal kategóriájában, a Mobilmánia: Az út legyen veled nagylemezért. Mit üzen nektek ez az elismerés?
Az elmúlt három éves munkánk meghozta a gyümölcsét, nagyon örülünk, hogy nem csak a közönség szereti a zenekart, hanem a szakma részéről is díjazták a lemezt.
Több csapatnak is tagja vagy. Kikkel dolgozol együtt?
A Mobilmániában természetesen a régi P.Mobilos zenészekkel, Zeffer András, Kékesi Bajnok, Donászi Tibor a fő gerinc, és két fiatal gitáros Kozma Tamás és Szentkirályi Jani pengeti a húrokat. Ezenkívül magunk szórakoztatására a szomszédommal, Tóth László gitárossal létrehoztunk egy akusztikus formációt, a rockzene számunkra kedves gyöngyszemeiből szemezgetünk, a közönség nagy örömére.
Kalapács Józsi barátommal is vannak közös fellépéseink, többféle formációban szerepeltünk már.
A hangod mellett a hajad is legendásan szép. Melyiket hogy ápolod?
Köszi, de egyik karbantartására sem szoktam túl sok időt szentelni, pedig a torkomra tudom jobban kellene vigyázni, bár elég sok a próba, és a fellépés, nincs ideje berozsdásodni.
Mi a közös Csaba királyfiban és benned?
A Székelyföldön készülő rockoperában a huszonéves Csaba királyfit én már nem játszhatom, mivel abból már kiöregedtem, az idősebb mesélő Látód szerepe lesz az enyém.
Otthon kiket hallgatsz, ha ki szeretnél kapcsolódni?
A rock és blues klasszikusok régi és újabb koncertjeit nézem, hallgatom, nehéz lenne felsorolni, az AC/DC-től a ZZ Top-ig.
Előfordul, hogy önkéntelenül saját dalodat dúdolod?
Leginkább a szaunában, hogy gyorsabban teljenek a súlyos percek át szoktam ismételni a dalokat magamban, mintegy memorizálva a rengeteg szöveget, és dalt.
1
