Mind a sepsiszentgyörgyi trió, az Impro-Víziók 2.1 (Csibi Szabolcs, Gáspár Csaba és Kelemen István), mind a Tim Ries-szel megspékelt Balázs Elemér Group (Balázs József, Lakatos Pecek Krisztián, Balázs Elemér) nem volt ismeretlen a hazaiak számára.

Lakatos Pecek Krisztián és Tim Ries, jazz, tim ries, lakatos pecek krisztián, Békéscsaba, 20110813
Lakatos Pecek, és a háttérben Tim Ries
Az utóbbi csapat szólistája

nem véletlenül vállalja fel a beharangozókban az egyik megazenekarának, a Stonesnak a nevét, ugyanis a repertoárjukban a balázselméres opusokon kívül megszólalnak a jó öreg „Rollingok" is – ahogy az apukáink fogalmaznának. A tavalyi fantasztikus hangulatú, kora nyári bulit még a hirtelen jött zápor sem tudta kettévágni. Hiszen a Meseudvarról az együttes és a közönség pillanatok alatt átroadolta Ries-székat az út másik oldalán tanyázó fedett terembe. Még az intézményvezetőnek, Veres Krisztának is jutott egy mikrofonkábel.

Az idei műsorba a közel fél évszázados Stones-repertoárból a Street Fighting Man és a Satisfaction kapott helyett, azonban mindkét nóta uszkve fél-fél órában gurult az érdeklődők nagy gyönyörűségére – csodálatos hangszerszólókkal feltunningolva. A grosso után a békéscsabai Szántó Zsolti segítségével beszélgettünk Tim Ries-szel.

– A Stones melyik albumától játszol a bandával?
– Keith-ék 1997-ben hívtak a fúvóskarba, amikor is a Bridges to Babylon felvételei zajlottak, és tulajdonképpen azóta egy követ fújunk.

Tim Ries és Balázs József, jazz, tim ries, balázs józsef, Békéscsaba, 20110813
Tim Ries és Balázs József
– A turnékon mennyire kerülhettél közel az anyazenekarhoz?
– Óh, minden nap együtt lógtunk. Ugyanazon a privátrepülőn utaztunk, ugyanabban a hotelekben laktunk, együtt hallgattuk a zenéket, és amelyik este épp nem volt koncert, akkor együtt vacsoráztunk, ahol megismerhettük a feleségeiket, a gyermekeiket.

– Ezek szerint a kulisszák mögött semmilyen kaszt nem létezett.
– Maximum annyi, hogy ők sokkal többet kerestek, de amúgy családtagként kezeltek bennünket.

– Ian Stewart a csapat első billentyűse – a ki alapvetően boogie-woogie zongorista volt – már a kezdetekkor úgy hívta a Stonest: a háromakkordos csodáim.
– (Nevet.) Van valami zseniális abban, hogy olyan melódiákat írtak, ami egyszerű, de mégis nagyszerű.

– Azonban most például a csabai koncerten ezeket a minimál dalokat nagyon szépen kiforgattátok, jazzesítettétek.
– Az alapdallamot meghagytuk, de az akkordok megváltoztak.

– Miközben, amikor a rock 'n' roll kezdett teret hódtani, a jazzisták nagyon hőbörögtek.
– Ez valóban így volt, de manapság már megszűntek a műfaji korlátok, és érdekes módon a Rolling Stones, mint rockbanda, éppen jazz-zenészekkel sessionöl.

– Balázs Elemérékkel mikor és hol találkoztál?
– Jó huszon'éve az amerikai zenekarommal, a No-Spa-val Belgiumban egy koncerten játszottam együtt Oláh Kálmánnal, és az ő triójában dobolt Balázs Elemér is. Elég hamar összebarátkoztunk, és azóta a közös muzsikálás érdekében ide-oda repülünk az óceánok felett. Tavaly Kálmánékkal New Yorkban felvettünk egy hanganyagot, ami idén szeptemberben fog megjelenni, és most Elemérék East Gipsy Band formációját viszem ki egy amerikai turnéra.

Később Tim Ries az udvaron mosolyogva azt sajnálja, hogy elfogyott a magyar (testes) bor, az öltözőben csak francia maradt. S ha a sötét égbolton terpeszkedő telihold kifli lett volna, talán még homlokon is csókolja a szaxofonost. Tim Ries és Balázs Elemér, jazz, tim ries, balázs elemér, Békéscsaba, 20110813
A doboknál Balázs Elemér