A Békési Temetkezési Kft. tulajdonosa és ügyvezetője a világéletében Békésen élő Rácz Attila hosszúnak látszó, de mégis rövid utat tett meg mai hivatásáig. Ha azt nézzük hogyan lesz egy erősáramú technikusból hivatásos temetési szónok, temetéseket szervező cégtulajdonos, akkor nagyon hosszúnak és igencsak kacskaringósnak tűnik ez az út. Ha azt nézzük, hogy Rácz Attila egyik foglalkozása anyakönyvvezető, akkor ez az út kifejezetten rövid és egyenes, arról nem is beszélve, hogy még csak negyvenhat évet tudhat maga mögött.

- Hogy kezdődött, honnan indult a ma már temetkezési vállalkozó élete? Például mi az eredeti szakmája?

- A szentesi Pollack Antal Erősáramú Szakközépiskolában érettségiztem, tehát villamosipari végzettséggel a zsebemben indultam a felnőttkor fele – kezdett bele Rácz Attila. - Ennek később nagyon sok hasznát vettem, miután átléptem a nagybetűs életbe, de akkor ezt még nem sejthettem.

- És merre vitt az útja?

- Először letudtam állampolgári kötelezettségemet, a nyolcvanas években ugyanis még kötelező volt katonai szolgálatot teljesíteni. Amikor onnan leszereltem, nagyon sok út nyílt meg előttem, magam sem tudtam, merre induljak.

Rácz Attila, Békés, 20120413
Az utolsó simítások, még néhány perc és kezdődik a szertartás

- De azért csak elindult valamerre...

- Igen. Elhelyezkedtem a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodánál, mint technikus. Az én feladatom volt az ünnepségek technikai hátterének biztosítása, az események dokumentálása. Esküvők, temetések és egyéb városi ünnepségek megszervezése volt az iroda munkája.

- A mai világban egy esküvőről pontosan annyi videofelvétel készül, ahányan jelen vannak. Ma már ehhez elég egy okostelefon is, amit tízéves kortól már kötelező kezelni tudni. De az Ön idejében ez nem volt még így.

- Nem bizony. Olyannyira nem, hogy komoly csapatmunka volt a felvételek elkészítése. A dolog úgy nézett ki, hogy én mentem elől vállamon a kamerával, mögöttem, mellettem pedig kölcsönkért zsúrkocsin tolta valaki a rögzítésre szolgáló Bécsben vásárolt asztali videomagnót, rajta az Elektronika típusú átalakított kistévét. Fél szemem a zsúrkocsin, fél szemem a kamerán, mögöttem pedig a technika. A vendégek is jól szórakoztak saját maguk láttán. Sajnos szükség volt a kontrollra, hiszen folyamatosan ellenőrizni kellett a kapcsolatot a kamera és a rögzítő között. Általában a vendégek közül választottam magamnak segítőket. Igazi hőskorszak volt.

- Azért ennyi tudás nem adtak még a szentesi középiskolában sem. Autodidakta módon tanulta meg a videozást?

- Nem. A TÜSSZI-nél levelező tagozaton elvégeztem a pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetemen a videoműsor-szerkesztő-operatőr szakot, illetve a nyolcvanas évek végén, mint anyakönyvvezető-temetési szónok is sikeres vizsgát tettem. Tehát technikailag és retorikailag is jó alapokkal rendelkeztem, de később ennek mindenk nagy jelentősége volt, mint kiderült.

- Mi derült ki?

- Például az, hogy a rendszerváltás idején már diszkót is üzemeltettem. A 80-as évek legvégén a társammal nyitottam meg Békésen a Kazamata Discót, ami a saját korában különlegességnek számított. A hely kialakítása egyszerre három különböző stílusú zene lejátszására is lehetőséget adott. Így az egyik teremben a legfrissebb, aktuális dalok szóltak, egy másikban slágerzene ment, a harmadik teremben pedig csak lassú számokat játszottunk. Szakmai és kasszasiker is lett ez a diszkó, a megye minden részéből jártak ide a fiatalok szórakozni. Közben mellette, a társammal közösen, a Bagoly Éttermet is üzemeltettük, de ugyanakkor egyéb területeken is kipróbáltam magam, élelmiszer boltot nyitottunk Békésen a Csíkos utca sarkán, illetve rovar és rágcsálóirtással is foglalkoztam, még Füzesgyarmaton is volt boltunk. Ez ment egészen 1994-ig.

- Amikor mi történt?

- Mindent hátrahagyva kiléptem a vendéglátásból és megalapítottam saját televíziómat, R-Video Stúdió néven. A városi kábelhálózaton sugároztam műsoromat hetente egyszer, vasárnaponként. A szerkesztett műsor egy helyi anyagokból összeállított magazinból, esti meséből és egy filmből állt, körülbelül négy-ötórás adások voltak. Nagyon szerettem, sőt, szeretem ma is a televíziózást, a műsorkészítést. Még ma is készítek szabadidőmben felvételeket, televíziós műsorokat, igaz nem itthon, hanem Újkígyóson.

- A társadalmi ünnepségek szervezése, a vendéglátás hátradobva, jött a televíziózás és a rádiózás.

- Igen, mert a tévé mellett 1995-ben megalakítottuk a Torony Rádiót, Békés ma is működő helyi rádióját, valamint két évvel később alapítója voltam egy koncertkivetítős vállalkozásnak is. Bérmunkában a koncerteket hatalmas vásznakra vetítettük ki. Később, a 90-es évek végétől megyei tudósítói lettünk a Duna televíziónak és a Magyar Televíziónak, de készítettünk anyagokat egyéb TV-társaságoknak is, így például a Sport TV-nek. Szóval, ami kijöhet egy villamosenergia-ipari érettségi bizonyítványból a média világában, az 2000-re meg is valósult.

- Közeledünk napjainkhoz.

- Igen, mert akkor, 2000-ben különös felkérést kaptam. Egy barátom kért meg arra, hogy búcsúztassam el édesapját, beszéljek a temetésén. Így is történt. Ez után egyre több ilyen felkérést kaptam, majd 2007 tavaszán abbahagytam a televíziózást, és ettől kezdve a temetési szertartások szervezése és búcsúztatás lett a főtevékenységem.

- Hogyan lett a temetkezési vállalkozásának tulajdonosa?

- Ez érdekes és tanulságos történet is egyszerre. A rendszerváltás után, amikor az addig állami vállalatok privatizálódtak, Békésen a temetkezési ügyekben két cég volt érdekelt, a TÜSSZI és a Békési Temetkezési Vállalat. Ebben az időben az volt a kérdés, ki akarja tovább vinni ezt a tevékenységet, már ettől kezdve a magán szektor tagjaként. Összeültünk és beszéltünk erről. Azt mondtam az akkori állami temetkezés vezetőjének, ha ő tovább akarja vinni a temetkezést vállalkozás formájában, akkor én félreállok, nem fogok ezzel foglalkozni. És így is lett.

Rácz Attila, Békés, 20120413
Rácz Attila munka közben

- Most mégis miért Öné ez a vállalkozás?

- Igen, mert amikor a korábbi tulajdonos nyugdíjba ment, megbeszélésre hívott, és azt mondta, eladja a vállalkozást, ha én veszem meg. Másnak nem eladó, csak nekem. Azért nekem, mert annak idején korrekt voltam vele. Elfogadtam az ajánlatát, 2007-ben én lettem a vállalkozás új tulajdonosa.

- Az eddigi vonalból nem következik egyenesen a politikai szerepvállalás, pedig ma Ön a Fidesz békési csoportjának vezetője, és önkormányzati képviselő is.

- Sok évvel ezelőtt is érdekelt a politika, hiszen nagyon korán rá kellett jönnöm, minden társadalmi történés mögött politikai összefüggések húzódnak meg. Baráti társaságban gyakran voltak központi beszédtémák az éppen aktuális politikai események. Egyre többet foglalkoztunk ezzel és egyre szenvedélyesebben. Valahogyan belesodródtam ebbe. A napi politikával, pártpolitikai szinten, 2010-ben kerültem közelebbi kapcsolatba. Ekkor kerestek meg, hogy induljak el az önkormányzati képviselő választáson. Elindultam, de nem jutottam be, képviselő három hónap múlva 2011 januárjában lettem listáról, amikor Erdős Norbert összeférhetetlenség miatt lemondott mandátumáról, hiszen ő lett a megyei főispán. Ugyanebben az évben választottak meg a helyi Fidesz elnökének is.

A történeteknek természetesen itt még nincs vége, csak úgy sorjáznak Attilából az anekdoták, saját életének pillanatai.

Például kifejezetten jó érzéssel emlékezik egy a telefonszerelőre, akit valójában nem is ismer személyesen. Az eset még lakodalmi videós korszakára nyúlik vissza. Sokszor kellett videóznia Békéscsabán, az egykori Szabadság TSZ ebédlőjében (ma Csaba Metál Zrt.), ahol rendszeresek voltak a lakodalmak. Abban az időben hajnal felé, mindig jól felpakolva engedték útjára a videóst. Kapott kóstolót a húsokból, a süteményekből, meg természetesen egy-egy üveg pálinka is becsúszott a szatyorba. Ezeket a csomagokat azután a Dugovics Laktanyában rendszeresen oda is adta a kapunál őrködő katonának, mondván: „Én is itt voltam katona, tudom, hogy milyen jól jön egy kis hazai. Fogadjátok el, jó szívvel adom!" El is fogadták mindig. Húsz évvel később telefonközpontot szereltetett a mostani cégének irodájába. Az ügyet a Nagyszénáson lakó bátyja intézte. A telefonközpontot forgalmazó srác megkérdezte Attila bátyjától, hogy nem ismer-e egy Rácz Attilát Békésen? Mikor kiderült számára hogy ők ketten testvérek, és a telefonközpont Attilának kell, akkor a telefonos ember annyit mondott: „Ez ingyen van, ajándékba adom! Egyszer én is kaptam tőle egy kis kóstolót, annak idején, amikor őrségben álltam a Dugovics laktanyában!"

(Hát)... Valahogy ilyenformán lesz az emberfiából villamosenergia-ipari érettségivel a zsebében temetkezési vállalkozó, hivatásos búcsúztató és közszereplést is vállaló lokálpatrióta felnőtt férfi.