Bárkai Zsolt, liviel kft., Gyomaendrőd, 20120419
Bárkai Zsolt, a LIVIEL Kft. tulajdonosa sima felületű íróasztalánál

Bárkai Zsolt tulajdonos pontosan úgy néz ki – farmer, póló, sportcipő -, mint bármelyik dolgozója, látható, nem csak tulajdonolja, vezeti vállalkozását, hanem a bármelyik pillanatban képes bekapcsolódni bármelyik munkafolyamatba is.

A fiatalember felvezet bennünket emeleti irodájába, ahová hosszú, egykarú, masszív, sötétbarna színű keményfalépcsőn lehet eljutni.

- Egy malomból való, onnan hoztuk – magyarázza a lépcsőt Bárkai Zsolt.

- Nagyon klassz – nyugtázzuk mindannyian, és elfoglaljuk helyünket a tágas, munkarendbe öltöztetett irodában. Egy nagy, rusztikus felületű asztalhoz ülők, azon helyezem el füzetemet. Szétnézek. A szemközti sarokban gyönyörű, méhviasszal kezelt iratszekrény, a főnöki asztal natúr faszínű, az "ötletbörze" hatalmas hófehér falitáblája gyönyörű fakerettel szegélyezett. Gyakorlatilag még semmit sem láttunk a cégből, alig váltottunk néhány szót a tulajdonossal, ugyanakkor elég sok impulzus ért már, de a fejemben csak nem akar összeállni a név és a cég kapcsolata. Rá is kérdezek.

Tábla, liviel kft., Gyomaendrőd, 20120419
Az "ötletbörze" hatalmas hófehér táblája egy gyönyörű fakeretben

- LIVIEL, hogyan jött, mit jelent ez a név?

- Igazából semmit sem jelent. Egyszerű nevet akartunk adni a cégnek, leírtunk egy csomó szót, valahogy ez keveredett ki belőle. Tényleg nem tudom.

- Mikor alakult meg a vállalkozás?

- Tizenhét évvel ezelőtt, 1995-ben.

- Amit eddig láttam abból az derül ki számomra, hogy ez egy hatalmas asztalosüzem.

- Eredetileg is annak indult. Édesapám asztalos, az ő udvari kis műhelyében kezdtünk el dolgozni. Igaz, egy kicsit másképpen gondolkoztunk, mint mások.

- Hogyan gondolkoztak másképpen?

- Mindenképpen mást akartunk csinálni, mint a többiek. Akkoriban kezdett elterjedni a környezettudatosság fogalma, akkoriban kezdtek el állandóan az anyagok újrahasznosításáról beszélni, egyértelműen látszott, hogy a világ ebbe az irányba halad.

- De akkor miért asztalosműhelyt nyitott?

- Azért, mert ezek a folyamatok, mondhatnám úgy is, hogy a trend, ami felé a világ tartott, a környezettudatosság, a környezetvédelem bennem így állt össze, engem ilyen irányba vitt el. Nekem erről ugyanis az jutott eszembe, hogy eredeti, régi faanyagokból fogok új bútorokat gyártani.

Liviel kft., Gyomaendrőd, 20120419
Ezek az eredeti, régi fagerendák a LIVIEL-nél a bútorgyártás alapanyagi
(Galéria itt!)

- Abszolút egyedi gondolat. Hogyan fogott hozzá a munkához, egyáltalán mi a szakmája?

- Géplakatos vagyok, de nem ez a lényeg, hiszen erről a szakmáról is elég sokat tudtam. Szóval a lényeg az, elkezdtem keresni azokat a helyeket, ahol épületeket bontottak. Beültem az autóba, elmentem ezekre a bontásokra és alkudtam az anyagokra, majd megvásároltam, hazahoztam és elkezdtük megmunkálni, feldolgozni őket.

- Azt nem hiszem el, hogy százéves, elkorhadt cseréplécekből, szarufákból lehet bútorokat gyártani!

- Azokból nem is lehet, de én gerendákat, mestergerendákat, pallókat kerestem és vásároltam, azokból meg, mint a példa is mutatja, igenis lehet bútorokat gyártani.

- Milyen bútorok készültek eleinte?

- Asztalok, székek, szekrények, komódok, polcok, minden, ami csak elképzelhető. Ha meg maradt ki anyag, abból is kitaláltunk valamit. Bútoraink azért tudtak, tudnak egyediek és eredetiek lenni, mert az alapanyag eredeti. A felhasznált fákat az idő antikolta, az idő tette patinássá.

Bútorok, liviel kft., Gyomaendrőd, 20120419
Székek, szekrények, komódok eredeti, régi faanyagból (Galéria itt!)

- Rendben, elkészültek az első különös bútorok. Ám ezek mit sem érnek az udvaron, vagy a raktárban, ezeket el kell adni. Hogyan „keletkeztek" a vevők?

- Az interneten. A mai világ erről szól. Már nem kell kiállításokra, vásárokra járni, ma, ha valaki jól kezeli az internetet szinte mindent el tud intézni. Én is összeállítottam egy kínálatot és azzal elkezdtem bombázni a világhálót, a bútorkereskedőket. Hazaiakat, külföldieket egyaránt. Elsősorban nagykereskedőkre koncentráltam, de nem küldtem el senkit sem, aki vásárlási szándékkel keresett meg.

- És működött?

- Igen. Elkezdtünk üzleteket kötni. Jellemzően külföldi vevőink voltak, és ez mit sem változott. Bútoraink a hazai viszonyok között drágának számítanak. Mind egyedi termék, nagyon sok élőmunka ráfordítással készül, fából, viasszal felületkezelve. Nem lehet bútorlap árában megszámolni. Itthon a fizetőképességgel van baj, csak kevesen engedhetik meg maguknak az ilyen bútorokat. A svájci, az angol, a skót, a német, a francia, az amerikai átlagpolgárok viszont könnyedén ki tudják fizetni. Ezekben az országokban adom el a legtöbb termékemet. Ma már a nagykereskedő eljön ide a telepre, felpakoljuk áruval és ő szétteríti működési területén.

- Miután végigjártuk a műhelyeket azt is láttuk, hogy itt nem csak bútorokat gyártanak, ezer egyéb mást is!

- Igen, ezt is az élet hozta magával. Alapanyagainkat bontásokból szerezzük, rengeteg bontási helyen megfordultunk az elmúlt években. Természetesen ilyenkor nem csak építőanyagok kerülnek elő, számtalan egyéb egykori használati tárgy is. Nekem már rááll a szemem ezekre is. Meglátok valamit, és a gondolat azonnal elindul bennem, vagy érzem, vagy már egyből tudom is, hogy mi lesz majd belőle.

Bárkai Zsolt, liviel kft., Gyomaendrőd, 20120419
A gyalogsági ásókért a svájciak is bejelentkeztek (Galéria itt!)

- A gyalogsági ásó üzletről jártamban keltemben szereztem tudomást. Mi volt ez pontosan?

- Amikor a Diósgyőri Gépgyárat bontották, természetesen ott voltam én is. Több ezer „gyalásót" találtunk, én meg mindet megvásároltam. Éreztem, tudtam, hogy ezekből lesz valami. Itthon letakarítottuk őket, a vasra nemzeti lobogókat festettünk és feltettük a netre. Százával jöttek a megrendelések, svájci, angol, német kocsmák faldísznek használják.

- Aztán láttunk kisebb, nagyobb vágódeszkákat, kerti partira való nagyméretű fatálakat, szeletelt téglából készült hidegburkolat, rusztikus hatású zsalugátereket... és hosszasan lehetne sorolni.

- Igen, tulajdonképpen mindent gyártunk, ami eszünkbe jut. Ezt szó szerint kell érteni. Mindig találunk valamit, amit nem is kerestünk, akkor összeülünk, kitaláljuk, hogy mi legyen, már csináljuk is. Például most számoltam össze, amerikai partneremnek másfél év alatt kétszázötven különböző terméket adtam el. Az igazság az, hogy a mi áruinknak külföldön van igazi piaca.

- Hány ember dolgozik ma a LIVIEL-nél?

- Hatvan dolgozónk van. Ezek között mérnökök, bútortervezők éppúgy vannak, mint segédmunkások.

- Itt minden termék egyedi, az alapanyag beszerzés minimum kalandos. Mi történne akkor, ha olyan volumenű megrendelése érkezne, amit nem tudna legyártani.

- Mostanában is vannak ilyen megrendeléseink. Természetesen bevonok helyi alvállalkozókat, jelenleg hárommal is együtt dolgozok. Hiszek abban, ha itt együttlakók összedolgozunk, sokkal eredményesebbek tudunk lenni. Korábban én is arról álmodoztam, hogy beesik majd a nagy üzlet, és minden rendben lesz. Ma már tudom, ilyen nincs, mindent lépésről lépésre kell csinálni. Ha ebben tudunk egymásnak segíteni, meg kell tennünk.