Fighters' Run, azaz Harcosok Futása, vagy ahogyan a szervezők önmagukat hirdették: az extrém kihívások futóversenye. Közép-Európa első ilyen jellegű attrakcióját április 29-én rendezték meg a Békéscsaba melletti pósteleki erdőben. A versenyigazgató shihan Furkó Kálmán 7. dan volt.

Furkó Kálmán portré, Kyokushin Karate, Furkó Kálmán, Póstelek
A Fighters' Run versenyigazgatója
Természetesen nem véletlenül. Furkó Kálmán a szolnoki mélységi felderítő zászlóalj kiképzőtisztje volt, ahol később parancsnokhelyettes lett. Ez volt Magyarország elitalakulata a „Büszke sasok". Az egység tagjai tar kopaszra voltak nyírva, kötelező volt az ejtőernyős ugrás, és embertelen kiképzést kaptak. A parancsnokok mára legendássá vált mondata így hangzott: „Felderítőnek és kutyának kinn a fagyban a helye!"

A Szolnokon élő Furkó Kálmán nagyon sok akadálypályát látott már életében. A pósteleki pályán végigmenve tömören csak ennyit mondott: korrekt!

Persze igen sok víz lefolyt a Tiszán addig, amíg a nyírbátori vasutas fiából a magyar hadsereg legendája lett.

- Hogyan is kezdődött pontosan?

- Vácon szolgáltam a híradósoknál testnevelőtisztként, de még lejártam a főiskolára judo edzésekre is – emlékezett a kezdetekre Furkó Kálmán, akivel Pósteleken sikerült beszélgetnünk. – Egy napon, 1972 szeptemberében, a judo edzésünk azért szakadt félbe, mert jött egy ember és a karatéról beszélt nekünk. Ő volt Mészáros Attila, aki 1957 óta élt Svédországban, és akit a Testnevelési Főiskola küzdősport tanszékének vezetője, Dr. Galla Ferenc 9. dan judo, hívott meg. Ez meghatározó nap volt a magyar Kyokushin karate történetében.

- Miért?

- Azért, mert az egész, amit ott tapasztaltam annyira lenyűgözött, hogy egyszerűen rabja lettem. A professzorunk segített abban, hogy elbeszélgessek Mészáros Attilával. Úgy váltunk el egymástól, hogy ránk hagyott egy évre elegendő tanulnivalót. Eldőlt minden! Ettől kezdve életemet a Kyokushin karate megismerésére fordítottam.

- A katonaság, mint lehetséges életút, mikor merült fel Önben?

- A főiskola előtt Egerben voltam katona tizenegy hónapig 1966-ban. El kell mondanom, hogy nagyon élveztem a kiképzést. Sportoltam egész életemben, súlyt löktem, futottam, atletizáltam. A seregben tetszett a rengeteg sportos gyakorlat, a fegyverek közelsége, az önvédelmi kiképzés, szóval minden. Egy reggel éppen külső körleten voltunk, magyarul udvart takarítottunk. Az egyik srác felvett egy darab újságpapírt és hangosan felolvasta, hogy egy japán ember téglákat tört össze puszta kézzel, és fegyverként képes használni a testét.

- A főiskolára kerülése előtt dobóatléta volt, hogyan kezdődött kapcsolata a küzdősportokkal?

- Tananyagszerűen birkózást és judót tanultunk. Nagyon megtetszett ez nekem. Kértem Feri bácsit, a tanszékvezetőnket (Dr. Galla Ferenc 9. dan judo – a szerző), hogy külön is foglalkozzon velem, tanítson önvédelemre is. Katonának készültem, és elképzeltem, hogy én oktatom majd az önvédelmet a katonaságnál. Sőt! Leigazoltam a judo szakosztályba is. Itt együtt edzettem például Nagy Jenővel, a Benkó Dixieland Band bendzsósával, akivel barátok is lettünk. Ő akkor már a zenekarral járta a világot, és mint judóst érdekelték a különböző országok harcművészetei. Edzések után mindig mutatott nekem néhány karatefogást.

- De ez még mindig nem a Kyokushin karate volt.

- Nem, mint mondtam, azt Mészáros Attila által ismertem meg. Egy év múltával Mészáros Attila visszajött Magyarországra, és övvizsgát tettem. Sajnos a váci egységemnél nem volt elég lehetőségem a Kyokushin karatéval foglalkozni, de szerencsére még ugyanebben az évben Szolnokra kerültem a légideszantosokhoz kiképzőtisztnek. Érzetem, hogy eljött az én időm!

- Miért jött el az ideje?

- Mert itt szabad kezet kaptam, hagytak dolgozni. Fiatal testnevelőként nagy kihívást jelentett számomra, hogy az önvédelem és a katonai közelharc oktatása mellett az ejtőernyősök földi kiképzése, hegyi kiképzés, úszás- és síoktatás, sportversenyek szervezése és csapatok felkészítése a bajnokságokra szerepelt feladataim között. Nagyon sokoldalú munkát végezhettem. A Kyokushin karate elemeit beépítettem az önvédelmi képzésbe, és az évek során külön tematikát dolgoztam ki a katonák oktatására.

- Ilyen könnyen ment?

- Nem. Amikor a vezetőink látták az önvédelmi kiképzést, levélben fordultak a TF-hez, hogy hivatalosan is véleményeztessék a karatét. A rektor nevében Galla tanár úr válaszolt, és kiállt a karate mellett. Örök köszönet érte!

- És végérévényesen beindult a legendás szolnoki élet...

- Igen! Nagyon erős földi kiképzés, karate edzések, ejtőernyős ugrások, csupa izgalmas, kiváló feladat. És mindenre jutott idő! Közben egyre bővült a Kyokushin karate egyesületek száma, rohamléptekkel terjedt a sportág, már el tudtunk indulni versenyeken, és egyénileg is képezhettem magam. Első dan fokozatomat 1978-ban szereztem meg, 1980-ban lettem két danos, és 1983-ban három danos.

- Legendák keringenek arról, hogy milyen nehezek ezek a vizsgák.

- Nem egyszerűek, az biztos. Időben hosszúak, szellemi és fizikai terhelésben is borzasztó nehezek. A 3. dan vizsga technikai gyakorlatokkal, formagyakorlatokkal, erőgyakorlatokkal kezdődött, ez a rész körülbelül három óra hosszan tartott. Utána következett ötvenszer másfél perc küzdelem, mindig friss ellenfelek ellen. Nekem például ötvenediknek az angol shihan Howard Collins 7. dan jutott, akinél vizsgáztam. Talpon maradni! Ennek ez a lényege! Arra nagyon büszke vagyok, hogy harmadik dan vizsgámat a sportágat alapító sosai Masutatsu Oyama 10. dan a helyszínen nézte végig. A Kyokushin karate alapjait 1950-ben fektette le, miután tizennyolc hónapig a világtól elvonulva edzett. Kiállt bárki ellen, de senki nem tudta őt legyőzni, azt javasolták neki, hogy ne ember ellen, hanem dühöngő bikák ellen küzdjön puszta kézzel. Némelyik bikával egyetlen ütéssel végzett.

Furkó Kálmán és Gabnai Csaba, gabnai csaba, Kyokushin Karate, Furkó Kálmán
A győztesek: Furkó Kálmán és Gabnai Csaba 1994-ben

- Idén lesz negyven éve, hogy Magyarországon is elindult a Kyokushin karate hódító útjára. Visszatekintve elégedett a megtett úttal?

- Ha abból indulok ki, hogy mi indítottuk el Magyarországon a távol-keleti küzdősportok megismertetését, ha arra gondolok, hogy a Kyokushin karate a legnépesebb karate irányzat idehaza, ha azt mondom, hogy a katonai kiképzésbe sikerült beépítenünk, ha végiggondolom, hogy az alapító sosai Oyama többször is megfordult Magyarországon, ha arra emlékszem, hogy sok időt sikerült sosai Oyama közelében élnem és edzenem Japánban, azt kell mondanom, hogy igen, sikeres volt ez a negyven esztendő.

- És a sportolók?

- Róluk még nem is beszéltünk, pedig bajnokok sorát neveltük fel, és tulajdonképpen nekik köszönhetjük, hogy Magyarország Európában a Kyokushin karate egyik kiemelkedő bázisa lett. Pedig ez a karate legkeményebb formája, itt nincsenek védőfelszerelések, teljes erejűek az ütések és a rúgások, versenyeink a knock down szabályrendszer szerint zajlanak. Mindezek ellenére, vagy éppen ezek miatt a legnépszerűbb. Sok nagy bajnokkal dolgoztam együtt. Bevonultak hozzánk Szolnokra, volt időnk felkészülni a versenyekre, kőkemény munkát végeztek. De nem csak karatéztak, megtanultak ejtőernyővel ugrani, megkapták a teljes katonai kiképzést is. Békés megyéből egyébként volt katonám és sportolóm Gabnai Csaba (ma a békéscsabai Brill Bisztró tulajdonosa) a legismertebb tanítványom, aki később több full kontakt sportágban is világszínvonalú sikereket ért el. Most, hogy én lettem  Pósteleken a versenyigazgató, felhívtam telefonon, beszélgessünk az emlékekről.

Furkó Kálmán és Gabnai Csaba, gabnai csaba, Kyokushin Karate, Furkó Kálmán
Furkó Kálmán, a Fighters' Run versenyigazgatója és Gabnai Csaba, a Brill Bisztró tulajdonosa 2012-ben Pósteleken

A szervezők kiválóan választották ki a verseny igazgatóját. A Furkó Kálmán életét ismerők tudják, hogy sem saját magával, sem tanítványaival szemben nem ismert kegyelmet, maximalista volt. Hit, akarat és alázat jellemezte életét és ezt várta el tanítványaitól is. Shihan Furkó Kálmán 7. dan egész életében mindig ott volt, ahol az embert próbálták!