Amit kisgyermekként megismer az ember, az egész életében elkíséri. Minél öregebbé válik, annál jobban jönnek elő a fiatalkori, gyermekkori emlékképek. Sőt! Egy idő után már csak ezek a képek peregnek az ember szemei előtt. Kemecsi István (61) persze még nagyon messze van attól, hogy csak a gyermekkori emlékképek bűvöletében éljen, de az biztos, hogy fia István is megfertőződött a „lószérummal". Ő is lovas, fogathajtó lett.

Kemecsi István és lova, lovak, Sarkad, 20120507
Kemecsi István egy életre elkötelezte magát a lovak mellett (még több kép itt!)

- Fantasztikus gyermekkora lehetett a Mályvádi-erdő közepén, hasonszőrű gyerekek között...

- Az biztos. Vagy az erdőben csatangoltunk, vagy apám lovaskocsiján ücsörögtünk, vagy a lovak között voltunk, vagy lenn a Körösnél. Minden nap újabb felismerés, újabb kaland volt – mondta Kemecsi István. – Apám első kocsis volt, akkoriban úgy mondták, parádés kocsis. A lovakkal gyakorlatilag a pólyában ismerkedtem meg, elkerülhetetlen volt, hogy felnőtt koromban ne foglalkozzak velük.

- Csak ott laktak, vagy volt házuk Sarkadon is?

- Volt házunk Sarkadon is, a nagy árvíz után, 1971-ben költöztünk be a városba. Bár nekünk a Petőfi u. 5. szám alatt volt a családi házunk, szüleim mégis Körösháti temető csőszházában laktak.

- Hogy kerültek oda?

- Kalandosan. A Volánnál taxiztam, másodállásban pedig én voltam a temetőcsősz. A munkám miatt nem tudtam mindig ott lenni a temetőben, ezért nyugdíjas édesapámék költöztek oda és végezték a munkát, amikor én nem értem rá.

- Sarkadon volt akkoriban taxi?

- Eleinte Gyulára jártam dolgozni, de aztán ketten kitelepültünk Sarkadra, én egy piros Zsigulival taxiztam, még a rendszámára is emlékszem, JC 11-56. Amikor aztán lehetett már „géemkázni" (főállás mellett vállalt másodállás – a szerző) akkor szereztem magamnak Makón egy jó kis UAZ teherautót. Olcsón hozzá tudtam jutni és ezzel tehertaxisnak álltam. Ez volt 1976-ban, 1977-ben megnősültem és a következő évben megszületett István fiam.  A nagyapja születése tiszteletére vett neki egy kiscsikót.

- Hol tartották a lovat?

- A temetőben, a csőszház istállójában volt a helye. Tulajdonképpen a kicsi is pontosan olyan gyorsan ismerkedett meg a lovakkal, mint én. Ezzel el is dőlt a sorsa.

- Mikor alakult meg Sarkadon az első lovasklub?

- Pontosan 28 évvel ezelőtt, 1984-ben. Előbb egy vállalkozás alakult, de utána egyesületté változott, Sarkadi Szabadidős Lovasklub lett a nevünk, aminek én is alapító tagja voltam. Az első elnökünk Vígh Imre, a Sarkadi Háziipari Szövetkezet elnöke lett.

- Hogyan kezdte működését a klub?

- A klub tulajdonképpen magánemberek lovas közössége volt. Mindenki ugyanúgy tartotta a lovát, lovait, ahogyan addig, de voltak közös programjaink, később pedig elkezdtünk sportlovaglással foglalkozni. Alapvetően a fogathajtást erőltettük, voltak ugró lovasaink is.  Nem csoda egyébként a fogathajtás erőltetése és elterjedése, hiszen a városban akkoriban ötven fuvaros volt.

- Honnan voltak ismereteik? Honnan szereztek húzni való kocsikat, hintókat?

- A kocsikat és hintókat a környező falvakból, uradalmi központokból szedtük össze, ezeket utána felújítottuk. Tanultunk. Szakmai, gyakorlati képzésre Mezőhegyesre jártunk, ahol nagyon erős fellegvára volt a lovassport minden ágának, így a fogathajtásnak is. Krizsán Sándor válogatott hajtó volt az oktatónk, ő tanított minket a szárkezelésre, a lovak finomhangolására. Az elméletet Váczi Ernő bácsitól, a bábolnai ménesgazdától tanultuk meg. Én ezzel párhuzamosan Békéscsabán még elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot is.

- Ön versenyzett is?

- Igen, elindultam megyei bajnokságokon, a legjobb eredményem egy harmadik helyezés volt. De legfőképpen a klub ügyes-bajos ügyeit intéztem, meg tanítottam a fiaimat a fogathajtás titkaira. Két évvel a megalakulásunk után új elnöke lett a klubnak, Vass György, a Sarkadi Szellőzőművek igazgatója. A sportolás ekkor indult be igazán. Meg az egyéb rendezvényeken való szereplés is.

- Milyen rendezvényeken szerepeltek?

- Szüreti felvonulásokon, esküvőkön, egyéb ünnepeken is mindig hívtak minket szerepelni, meg szórakoztatni, kocsikáztatni a közönséget. Télen például szánkóval hordtuk körbe a faluban a Mikulást, a gyerekek nagyon élvezték. Szóval zajlott a lovas élet szépen Sarkadon.

Kemecsi István, lovak, Sarkad, 20120507
Egy régi kép: verseny lovasszánokkal Sarkadon

- A fia többre vitte a sportban, mint ön?

- Persze, lényegesen. István fiam például 18 évesen, 1996-ban, Szilvásváradon ifjúsági országos bajnok lett kettesfogathajtásban. Azóta is jól szerepel a versenyeken, de már nem Sarkadon.

- Hanem hol?

- Ma már Békéscsabán, 2010 óta a Hidashát Kisrét Lovas Egyesületben veresnyzik a fiam.

- Mikor mentek el Sarkadról?

- Már régebben, amikor átalakult a sarkadi lovasegyesület 1996-ban. A korábbi elnök leköszönt, az új pedig azt mondta, hogy ebben az egyesületben a tömegsport a fontos, azt tudják csak támogatni. Fiam éppen akkor lett országos bajnok 18 évesen, persze hogy felszólaltam, és azt mondtam: a Kemecsikre akkor itt nincsen szükség! Mert mi versenyezni akartunk, és akarunk ma is.

Ifj. Kemecsi István, lovak, Sarkad, 20120507
Ifjú Kemecsi István 18 éves korában országos bajnok lett Szilvásváradon

- Hova mentek versenyezni?

- Dobozra, mert Szakál János, aki támogatott minket dobozi volt. Aztán a Szakál Kft. tönkrement, nekünk megint tovább kellett állnunk. A Gyeraj Lovastanya csapatához tartoztunk 2003-tól 2010-ig.

A Kemecsi család természetesen továbbra is Sarkadon él, az egyik bázisuk az idősebb Kemecsi háza, ahol a lovakat is tartják. Az udvaron minden tárgy valamilyen formában a fogathajtást szolgálja. Az egyik állásban egy póniló lakmározott kényelmesen, mint kiderült a legifjabb Kemecsi születésekor költözött a családhoz, ő pontosan ugyanúgy, mint 34 évvel ezelőtt édesapja, a születésekor egy kiscsikót kapott nagypapájától ajándékba. A lósportból a Kemecsi család addig biztosan nem fog hiányozni, amíg születnek ifjú Kemecsiek...

Kemecsi István, lovak, Sarkad, 20120507
Ez a féltve őrzött versenykocsi Füzesgyarmaton készült