- Mikor vásárolták meg ezt a házat, és miért?

- A rendszerváltás után, 1989-ben vettük meg – mondta Ölyűs József. Hogy miért? Mert változtatni akartam korábbi életünkön. Mindig vendéglátós voltam, és elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy új kihívásokat keressek. Volt egy nagyon jól prosperáló fagylaltozónk, de egy idő után szakmailag többre vágytam, mást akartam csinálni. Úgy döntöttem, hogy nyitunk egy saját éttermet.

Terasz, Avar vendéglő, Sarkad, 20120509
A kellemes terasz (Galéria itt!)

- Miért ezt a helyet választotta?

- Mert ez volt a város központja. Közel volt a piac, már akkor itt volt a nagyméretű parkoló, ami szerintem eleve félsiker. Úgy ítéltem meg, minden feltétel adott ahhoz, hogy egy vendéglő jól működhessen.

- Mi volt ebben az épületben, amikor megvásárolta?

- Akkor éppen Áfész-raktár, de korábban ebben a házban voltak a helyi építőipari szövetkezet irodái, és egy időben fogorvosi rendelő is működött itt. Nem keveset kockáztattunk a ház megvásárlásával, hiszen el kellett adnunk a lakásunkat is, hogy meg tudjuk venni. Albérletbe költöztünk, és hozzáláttunk az átalakításhoz.

- Sok munka volt vele?

- Sok munka?! Rengeteg! Hatalmas 240 négyzetméter alapterületű épületet pontosan egy évig bontottuk. Háromszáz köbméter sittet (építési törmelék – a szerző) szállítottunk el. Az épületet 25 méter hosszan aláfalaztuk, 50 méter hosszúságban utólagos szigetelést készítettünk, hozzáépíttettünk egy 110 négyzetméter alapterületű konyhablokkot, az alaprajz alapján 45 méter új falazatot is csináltunk. A bontás után újabb két év telt el, amíg elkészült.

Vendéglő, Avar vendéglő, Sarkad, 20120509
Ebben a helyiségben volt valamikor az ABC-áruház (Galéria itt!)

- Már akkor is így nézet ki, mint most?

- Nem, amikor megnyitottunk 1993-ban, a mai étterem ketté volt osztva, az egyik felében ABC-áruházat üzemeltettünk. Ennek több oka is volt. Egyrészt nagyon működött a román piac, pontosabban rengetegen jöttek át Romániából cukrot, kávét, egyéb háztartási szereket vásárolni, virágzott a kereskedelem, nem maradhattunk ki belőle. Fél év nyitva tartás után profilt váltottunk és megnyitottuk melegkonyhás éttermünket.

- Hogyan fogadták az emberek?

- Akkor minden rendben volt. A Pelikán már bezárt, tulajdonképpen nem volt a városban étterem. Délben menüztettünk, este általában mindig telt ház volt, hétvégeken élőzene szólt, ment a ház, jöttek az emberek. Elégedetten nyugtáztam, mert éreztem, jó döntést hoztunk az Avar Vendéglő beindításával.

- Az étterem megnyitásakor a fagylaltozót bezárták?

- Igaz a lehető legjobb helyen állt, de bezártuk, nem csináltuk tovább. Nagyon sokat köszönhettünk neki, tényleg nagyon jól működött, kiszámítható, sikeres üzlet volt, de a kettő együtt nem ment.

- Hol is volt pontosan?

- A pavilon a kilenctornyú belvárosi református templommal szemben, az 1200 fős általános iskola főbejaratához és a buszmegállóhoz is nagyon közel volt, ponotosan a középiskola menzájának az udvarán. Gyakorlatilag a nap minden szakában voltak ott emberek, délelőttől kora estig. Egyszerűen nem lehetett kikerülni.

Büfé, Avar vendéglő, Sarkad, 20120509
A legendás pavilon (Galéria itt!)

- Tehát, akár akarta, akár nem, a pavilon előtt állandóan voltak emberek.

- Igen, de azért ez kevés lett volna, nagyon sokat tettünk vevőink színvonalas kiszolgálásáért. Finom és új dolgokat árultunk. Lángossal kezdtünk, majd nagyon gyorsan jött a franciapirítós, a hamburger és a gofri. Ezek közül a franciapirítós, de különösen a gofri telitalálat volt. A gofri ötlete Békéscsabáról származik, Szécsi Tamás tanította meg nekem, hogyan kell gyártani. (A csabai posta előtt felállított lakókocsiból árulta a gofrit – a szerző.)

- Hogyan lett a lángossütőből fagylaltozó?

- Mert láttuk, hogy tavasztól őszig milyen jól mennek a fagylaltozók. Az ehhez szükséges tudományt szintén Békéscsabáról hoztam magammal, a Jókai Fagylaltozó tulajdonosának segítségét kértem, aki mindenre kitanított. Úgy, hogy mi Sarkadon a jókais színvonalat hoztuk, ami a legjobb volt. Ez is kasszasikernek bizonyult. Persze kicsit másképpen csináltuk, mint a konkurencia.

- Ha finomabb a volt a fagylalt, ez érthető. Hogyan lehet még másképpen csinálni az árusítását?

- Egyszerűen meghosszabbítottuk a szezont. Míg a többiek májusban nyitottak és szeptemberben bezártak, mi már március első hétfőjén fagyival vártuk a gyereket, és ha az idő megengedte, november első hetében nálunk még lehetett fagyit kapni. Télen csak hamburger, gofri, franciapirítós, tavasztól pedig fagylalt is.

- Mikor nyitották meg ezt a pavilont?

- Ez már akkor az enyém volt, amikor a Pelikán Étteremben pincérként dolgoztam. Megvettem és bérbe is adtam 1979-ben. Később, 1983-tól már mi árusítottunk. Azért kellet ehhez a megoldáshoz folyamodnunk, mert a Pelikánban nyáron megállt az élet, lassult az üzletmenet. Bevételre meg szükségünk volt. Amikor a fagyizót megnyitottuk, attól kezdve nyolc hónapon keresztül minden nap fagyiporból, víz és egyéb állományjavító anyag hozzáadásával kevertem a fagyit. Nagy választékot kínáltunk, nyolc fagylalt között válogathattak a vendégek. Ez munka jól fizetett, de egy idő után nagyon rutinszerűvé vált, ezért is változtattunk.

Pelikán étterem étlapja, Avar vendéglő, Sarkad, 20120509
Bőrkötéses, szépen lapozható étlapkönyv

- Kanyarodjunk vissza az Avar Étteremhez. Hogyan működik napjainkban?

- Mint minden ebben az országban. Nagyon nehezen! Az embereknek nincs pénzük, ha nincs pénzük nincs szükségük olyan szolgáltatásokra, melyekért fizetni kell. Megélhetés szempontjából az étterem, a kocsma könnyedén elhagyható. De nagyon nagy problémát jelent a magánvállalkozó vendéglősöknek a napközis konyhák alkalmi megjelenése a rendezvénypiacon. Versenyhelyzetünk nem azonos, ők támogatottak, mi pedig fizetjük a többféle adót. MIndezek ellenére a mai nagyon rossz, válságos időket egyszerűen túl kell élnünk. Nem tehetünk mást. A bevételt növelni nem tudjuk, ott takarékoskodunk, ahol lehet.

Étlap, Avar vendéglő, Sarkad, 20120509
A mai étlap borítója és első oldala, ahol Sarkad történetét olvashatja a vendég

Ölyüs Józsefnek különös hobbija van, régi étalapokat gyűjt. Vannak gyönyörű, bőrkötéses lapozható étlapkönyvei és vannak vékony papírra, géppel írt, félbehajtott, harmadosztályú étlapjai is. A legidősebb darab 42 éves. Azon a resztelt máj ára 11,20 forint. A mai étlapokon ilyen étel már nem található (pedig nagyon finom), ilyen ár meg majd csak akkor lesz újra olvasható egy magyar étlapon, ha nem forint, hanem euró (?) lesz a fizetőeszköz. Akkor az majd a közepes-drága kategóriába fog tartozni, míg 11,20-ért a resztelt máj a legolcsóbb ételek egyike volt.

Ma a sarkadi Avar Vendéglőben sem az olcsó, sem a közepes-drága, sem a drága ételek nem úgy fogynak, ahogyan azt tulajdonosa szeretné. Csak reménykedik abban, hogy egyszer csak vége lesz az ínséges időknek.