- Hogyan látja a fővárosból a vidéki média helyzetét?- kérdezte a hír6.hu.
- Miután a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség halálra nyerte magát a 2010. évi országgyűlési képviselő-választásokon, nagyon finom, de üzletileg mégis egyértelmű eszközökkel rátette a kezét az önkormányzati sajtóra – válaszolta a korábban Budapesten rádiózott Mandur László. – Politikailag persze lehet óbégatni, a közönség egy része berzenkedhet.
- Nem érez abban felelősséget, hogy a rendszerváltozás után a politika elengedte a sajtó kezét?
- Nemhogy elengedte, hanem…
- Inkább még jobban megszorította.
- Ugye? Skandináviában a különféle politikai erők képesek kompromisszumokra törekedni, egyszerű parlamenti többséget igénylő törvények esetében is megegyeznek az állampolgárok, az egész ország érdekében. Nálunk a mutyizás, a dzsentripolitika dívik média-ügyben is.
- Elolvastam a médiatörvényt, amely megdöbbentő módon a vidéki írott sajtóra alig két sort szentel, mégpedig a bírságolás összege terén.
- Mivel én vagyok a megfellebbezhetetlen médiahatóság - utalt arra, hogy szerinte a szervezet mindent megtehet következmények nélkül -, a médiatörvény preambulumában szereplő szöveg egyenesen cinikus. Ha kell, le is tartóztatunk. Nem így van?
- Orosházán jelentette ki 1997-ben dr. Tölgyessy Péter, hogy a Fidesznek nincs médiapolitikája. Így van?
- Hogyne volna! Az a vicc, hogy a központi hatalom, a számunkra megfoghatatlan nemzeti együttműködés rendszere, a „munkáshatalom” isteni dogma szerint működik. Amikor a csömöri római katolikus plébánosnak gyermekkoromban feltettem a kérdést, hogyan teremtette Isten a semmiből a világot, nem tudott válaszolni. Hozzátette, hogy ilyen kérdést nem szabad feltenni – akkor és ott lettem ateista. A mai magyar médiapolitikában is a kinyilatkoztatások, a dogmák stigmálnak.
