„A Gorcu nevű faluban az idei tél ugyan olyan kemény volt, mint a többi. Nincs ezekben a falvakban igazi élet. Nincs semmi más, csak a csontrepesztő fagy, és a lélekölő nyomor. Az ember csak annyit tehet, hogy vár, és megpróbálja túlélni ezt a telet is."

A helyszín Moldova, a volt szovjet térség egyik utódállama. Ide született Olja, az ambiciózus, kitörni vágyó lány, aki semmit nem szeretne az élettől, csak hogy tanulhasson, és orvos lehessen. Lelki vezetője a helyi pap, akinek minden szava szentírás a lány számára. Amikor eljön az idő, hogy elutazhat a fővárosba tanulni, Oljánál boldogabb ember nincs a „katlanban". A valóság azonban nem leányálom. Az orvosi kollégium 10. emeletére érve a naiv és ártatlan kislány olyan módon válik nővé, amit senki nem kívánna az ellenségének sem.

„Az igazgató azonnal nekilátott, hogy lehúzza róla a felsőjét, a pap pedig, a jóravaló idős úriember, akibe egészen a mai napig maradéktalanul megbízott, a szoknyát tépte le róla. Ijedten feküdt, rá se hederítettek. A direktor azonnal szép melleire vetette magát, az öreg pap pedig a combjai közé fúrta a fejét."

A „tiszteletes" egy halom pénzt kap a jó fogásért- vagyis Oljáért az igazgatótól, aki persze nem az orvostanhallgatókat koordinálja, hanem egy kupleráj becses főnöke a fővárosban, melyet a köztiszteletben álló, hatalmat gyakorló személyek sem vetnek meg, ha kikapcsolódásra vágynak.

Olja viszontagságoktól eddig sem mentes élete új mederbe kerül, prostitúcióra kényszerítik. Nem tud elszabadulni életéből, és amikor mégis megpróbálja, szembesülnie kell azzal, hogy családja kitagadja, elüldözi, húgát Katját leszámítva, és az addigi egyetlen motiváló erő, hogy megmentse szüleit a kilátástalan helyzetükből és nyomorból, egy csapásra köddé válik. Pedig Olja csak egy 16 éves kislány, aki szeretetre vágyik, és segíteni akar, amiről az a képeslap is tanúskodik, melyet a szüleinek adott pénz mellé tesz a borítékba.

„Anyám! A világon mindennél jobban szeretlek! Sokat szenvedtem. Vártam, hogy megkeress, és hazavigyél. Rengeteget dolgozom, hogy hamarosan veletek együtt elköltözhessünk az új világba. Itt van a pénz, hogy apának kevesebbet kelljen a bányában dolgoznia."

Olja lelke meghal. Nem tehet mást, megy előre a számára kikövezett úton. Úgy járja végig Európa országait, hogy egy utazni szerető ember is megirigyelné, azt leszámítva, hogy Olja nem kedvtelésből kerül először Moszkvába a pornósokhoz, majd Budapestre az „állatkertbe", onnan Svájcba a szadistákhoz, Münchenbe a szervkereskedő Ottóhoz és Hollandiába, a piroslámpás negyedbe, hanem szigorú adás-vétel okán, melyet a leánykereskedők bonyolítanak le, tulajdonukként kezelve őt. Olja hol lesüllyed, hol felemelkedik a kurvák, drogok, maffia világában, de van, ami sosem változik: megélhetési forrása a teste. Az utolsó percekig is csak egy dolog élteti, hogy a családját a történtek ellenére kihozza a szegénységből. Amikor egy úriembernek látszó férfi kimenekíti az amszterdami prostikat őrző maffia kezeiből Olját, és feleségül veszi, már kezdünk megnyugodni, hogy minden jóra fordul, de a happy end elmarad. A férj sem az, akinek látszik, a korábban kedvelt „gazdák" sem, és a lány mellől eltűnt barátok sorsa is feltárul az olvasók előtt, gyakorlatilag fizikai rosszullétet okozva ezzel.

És Olja sem ugyan az, aki a legelső oldalon volt, az a kedves, ártatlan lány, hanem egy megtört szívű nő, aki kegyetlenül bosszút áll az ellene és szerettei ellen elkövetett ocsmányságokért.

Yugovich harmadik könyve az első perctől fogva megragadja a figyelmünket, olvastatja magát, és képesek leszünk együtt sírni, nevetni vagy öklendezni Oljával az események láncolata közben, majd a végén levonni a tanúságot az igaz történetből, mégpedig azt, hogy Olja a szomszédunk is lehetne, a kupi a szemközti házban is üzemelhet, és a mi lányunk is kerülhet veszélybe. Az Olja megrendítő olvasmány, talán azért, mert nyoma sincs benne a divatos luxusprostituált-romantikának, és lehet, hogy ezért tűnik a leghitelesebb történetnek ebben a témában.