A 86 millió éves iharkúti lelőhelyen számos teknősegyed izolált maradványait tárták fel az elmúlt évek során, köztük koponyákat, részleges páncélokat és a csontváz számos más elemét. A Foxemys trabanti egy mára már kihalt, de egykor igen elterjedt csoportba, a nyakfordító teknősök közé sorolható Bothremydidae családba tartozik. Testvércsoportjuk leszármazottai (Podocnemididae család) ma is élnek Dél-Amerika északi felén és Madagaszkáron.

"Ez a teknős az úgynevezett Gondwana-rokonságot mutató csoportba tartozik. Az egykori Gondwana szuperkontinens a mai Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália, Antarktisz, India és Madagaszkár területét foglalta magában. A késő krétakori Bothremydidae-teknősök Afrikából vándorolhattak Európába, amely Magyarország területével együtt akkoriban merőben más ősföldrajzi képet mutatott, kiterjedt szigettenger volt" - mondta Ősi Attila.

A paleontológus kifejtette, az európai késő krétakori gerinces leletek között nagyon kevés az afrikai vagy dél-amerikai eredetű. Egyre több azonban a bizonyíték arra, hogy az ázsiai "betelepülők" mellett, mint amilyen az Ajkaceratops - amelyről két éve a Nature-ben jelentetett meg tanulmányt Ősi Attila - a szigetvilágot délről is "ostromolták" a gerincesek. Erre utalnak az Abelisauridae ragadozó dinoszauruszok, bizonyos krokodilok fosszíliái és a Bothremydidae-teknősök.

"Valószínűleg több hullámban, szigetről szigetre vándoroltak, a  folyamat talán több tízmillió éven keresztül tartott" - jegyezte meg Ősi Attila.

Mint Rabi Márton, a tanulmány első szerzője elmondta, ilyen leletek korábban ismertek voltak Nyugat-Európából, de a kontinens keleti részén még nem került elő ez a teknős.

"Az a szűkebb csoport, amelybe a Foxemys trabanti tartozott, csak Európában fordult elő, ez valószínűleg édesvízi életmódjukkal függhet össze, amelynek következtében hosszú tengeri utat képtelenek voltak megtenni - magyarázta Rabi Márton.

Ismertetése szerint a Foxemys trabantit leginkább a ma Dél-Amerika északi részén élő, nagy folyami teknősökhöz lehet hasonlítani. Nagyon lapos és erős páncélzatuk volt, amelynek hossza elérte az 50-60 centimétert.

"Kifejezetten vízi életmódot folytattak, nagy testméretük okán a mai amazonasi Podocnemis unifilishez hasonlóan a folyó mélyebb, erősebb sodrású szakaszait részesíthették előnyben. Élőhelyüket csak nagyon ritkán, leginkább fészkelésre hagyhatták el" - fejtegette Rabi Márton.

A Foxemys trabantinak széles koponyája és rágófelülete volt, ami viszont a Podocnemistől eltérő táplálkozásra utal.

"A ma élő Podocnemisek növényevők. A Foxemys trabanti széles rágófelületével viszont keménypáncélú táplálék - például kagylók és csigák fogyasztására specializálódhatott. Ez az összefüggés a koponyaalak és a táplálékpreferencia között jól ismert a teknősök körében, és az evolúciójuk során számos alkalommal megjelent az egymástól független fejlődési vonalakon - összegezte Rabi Márton.

Botfalvai Gábor hozzátette: a bothremydida teknősök a kréta végén a dinoszauruszokkal együtt eltűntek Európából, és legközelebb csak több mint 17 millió év múlva vált újra elég meleggé avagy "nyakfordítóteknős-baráttá" az éghajlat, amikor is ezúttal a Podocnemididae csoport vándorolt be a kontinensre".