– Az est folyamán derekasan kivesézted a celebvilág savát-borsát, azon felül a világhálón számos aktuálpolitkai arcot verbálisan wuduzol. Nem tartasz attól, hogy előbb-utóbb likvidálnak az élet nevű dimenzióból, ahogy jó néhány külföldi megmondóembert?

Nálam sokkal bátrabb emberek is tevékenykednek jópáran, akik jóval nagyobb kockázatot vállalnak. Például államügyészek, akik komplett bűnszövetkezeteket állítanak bíróság elé elég szánalmas fizetéssel, mégis keményen és következetesen küzdenek egy elvért vagy igazságeszményért. Úgy gondolom, nekik sokkal több félnivalójuk van, mint nekem.

 

Puzsér Róbert és Ulbert Zoltán, puzsér róbert, szélsőközép, médiafenegyerek, Békéscsaba, 20121229
Míg a főszervező, Ulbert Zoli fel-s alákonfol, addig Puzsér meghúzza a kicsit édes, kicsit keserű nedűt és nyomban lángra lobban (Galéria!)

 

– Az egyik, Gödri Bulcsúval készített videótokban nekimentek a néhai Színes Mai Lap egyik reklámfilmjének is. Ők például akkoriban nem szedtek szét benneteket?

– Nyilván azért nem, mert érezték, hogy igazunk van, úgyhogy nem akartak az ügynek még nagyobb nyilvánosságot. Inkább nem mentek bele egy adok-kapokba, de az anyázásunk még így is túlélte a lapot. Szerintem megnézték, átgondolták, aztán úgy döntöttek, hogy ezt most hagyják.

 

– A hackerkedéssel tabukat döntögettek, szerinted az embereknek alapvetően szükségük van az igazság megismerésére?

– Már az is egy bizonyos szint, amikor felismered, hogy mire van szükséged. Az embereket nagyon sötét, állatias körülmények között lehet tartani, és hogyha felemeled a fejadagjukat napi egy szelet penészes kenyérről két szeletre, akkor úgy érzik, hogy megkétszereződött az életszínvonaluk. Attól azonban ők még mindig nyomorban tengődnek. Hogy föl tudjanak nőni a saját igényeikhez, ahhoz valamilyen módon igenis fel kell őket világosítani. Jelenleg azonban a médiában minden erő arra irányul, hogy a közönséget egyre mélyebbre züllessze. Ezzel a tendenciával szerintem mindenképpen szembe kell szállni, a kollégáimmal ezt tesszük.

 

A nézők a Barátok közt első évében határozottan elutasították az alantas színvonalú sorozatot, egyszerűen nem nézték, csakhogy a producerek, akik hittek benne, addig és olyan meggyőződéssel tolták az arcukba, míg az egyszer csak áttörte a jóízlés falát, és a tömegek elkezdték zabálni. Nagyon sok pénzbe és nagyon sok energiába került, hogy az emberek mára ilyen rossz ízlésűek legyenek. Ennek megfelelően legalább ugyanekkora energia szükséges ahhoz, hogy a médiafogyasztók visszaemelkedhessenek oda, ahonnan alázüllesztette őket a kereskedelmi televíziózás.

 

Puzsér Róbert és a csabaqi srácok, puzsér róbert, szélsőközép, médiafenegyerek, Békéscsaba, 20121229
Csoportkép (P.) úrral - galéria

 

– A rendszerváltozás sajnos nem csak a szavazók körében nem történt meg, jó néhány kvázi véleményformáló politikai újságíró is úgy gondolja, hogy csakis ő tudja a tutit.

– Nos hát, nekem is megvan a magam véleménye. Gyalázatosnak tartom például, hogy a politikai oldalak itthon milyen nemtelen eszközökkel édesgetik magukhoz az ország egyik illetve másik felét. Konkrétan a nácizásra és komcsizásra gondolok. Hazánkban a szavazók nem racionális, politikai, hanem érzelmi és elsősorban a múlt század vérzivataros eseményei által ihletett döntéseket hoznak.

 

Amikor ma valaki Orbán Viktorral szimpatizál, azt nem azért teszi, mert ő jó vezető, vagy vonzó víziója van az országról, hanem azért, mert megviselte őt Trianon, Recsk, Kistarcsa, az államosítás vagy a malenkij robot. Azokat pedig, akik Orbánnal szemben foglalnak állást, és mondjuk Bajnai Gordont választják, nyilvánvalóan a holokauszt érintette meg történelmileg. Ezekkel az érzelmekkel kufárkodnak a politikusok, amikor egymást nagy hangon bolsevikozzák meg fasisztázzák. Valójában a húszadik század történelmi traumái mentén zajlik egy misztériumjáték, és ezt csúfoljuk magyar politikának.