hír6: Ti celebek vagytok?
János: Váháháhá! Hát… Mi vagyunk a megye művészei!
Emőke: Te!
János: Te!
hír6: De!
Emőke: Hát… így alakult. A megye csinálta ezt, nem mi.
János: Mi nem vagyunk celebek. Isten ments!
Emőke: Az az igazság, hogy én nem is tudom, hogy mi az, hogy celeb.
hír6: Csabai cölöpök vagytok, mert amikor a múltkori, Andrássy úti spontán fotózás egyik lenyomatát kitettem a fészre, akkora sikere lett, hogy több ezren like-olták. Így most a képhez írunk egy szöveget.

Soós Emőke és Berta János, Napsugár Bábszínház, Berta János, Soós Emőke, Békéscsaba, 20130313
Az ominózus fotó

Emőke: Minket a sors hozott össze – mint nyilván mindenkit –, de minket nagyon. Mert egyébként mi egyáltalán nem akartunk egymással dolgozni.
hír6: Nem tetszett Jancsi orcája?
Emőke: Nem, nem, nem. (kibogozhatatlan moraj J. felől) Még 1602-ben két külön dolgot csináltunk. (közben belép a konyhába Rákóczi Tóni, az újkígyósi Baby Bone énekese)
hír6: Szia, hát te?
Antal: Szia!
János: Tóni itt dolgozik. Egyébként hangtechnikus. Riportot készítünk, és te is benne leszel! Antal: Oops!
János: Hallottad a Baby Bone Supernova című lemezét?
hír6: Nem. És te?
János: Olyan trash metal, hogy beszaladsz tőle.
hír6: Tóni, az igaz, hogy a bácsikád Pácsó (Rákóczi Feri, cölöphatár)?
Antal: Csak névrokonok vagyunk. De ő is dohánykertész családból származik. (kiment)

Emőke: Az a lényeg, hogy úgy alakult a mi kettősünk, hogy engem mesét mondani, őt pantomimezni hívták. De úgy látszik, hogy a megyében nem igazán láttak igazi pantomimest, mert ő lett az ügyeletes művész.
hír6: Jimbóóó, bánt az asszony. Vágd má’ nyakon!
Emőke: Na, jó… nem.
János: (jó 20 perccel később eszmélve) Szóval, csak azért, mert nem volt másik?
Emőke: Miért ismertek mást? Te vagy a megye pantomimese. Te már minden vagy: bohóc, zenész, asztalos, bábszínész. Szobrot fognak neked emelni a városban. És majd én mondok majd ott egy mesét.
János: Még mindig jobb, mintha a temetésemen mondanád.

Soós Emőke és Berta János, Napsugár Bábszínház, Berta János, Soós Emőke, Békéscsaba, 20130313
Itt még nem történik meg a nagy bejelentés

hír6: Na, most már eltelt egy év, és 1603-ban járunk, tehát találkoztál a megye pantomimesével.
Emőke: Kitaláltuk, hogy én mesét mondok, amire Jimmy majd játszani fog.
hír6: És nem zavart meg?
Emőke: Nem, mert nagyon jól ráhangolódott.
János: Egyébként miről beszélünk, a Pajzán mesékről?
Emőke: Arról, nem?
hír6: Emőke, te kezdted el, és mi csak kullogunk utánad.
Emőke: Az a lényeg, hogy azért működik a Pajzán, mert nem egy bonyolult dolog, és tulajdonképpen az életről szól. Már mindenhol játszottuk: legyen az az orvosi vagy a takarítónők bálja, mindig ott nevettek az emberek, ahol kell.
János: Az a titka ennek az egésznek, hogy mindketten olyan figurák vagyunk, akik belesz@runk az életbe, és szeretünk röhögni.
Emőke: Bocsánat, én az életnél jobban semmit nem tisztelek!
hír6: Szerintem érthető, hogy Dzsí mire gondol.
János: Bocsánat, nem fogalmaztam jól.
Emőke: Én most különösen átértékeltem mindent.

hír6: Veszélyes zóna. Beleléphetünk?
Emőke: Hát hogyne! Simán, hisz az életem része.
hír6: Jó néhány hónapja, különböző orvosi kezelésekre jársz át Gyulára.
Emőke: Már nem, mert már túl vagyok a kemo- és a sugárkezeléseken. Egy műhiba miatt nehéz helyzetbe kerültem, és már egy jó ideje próbálok belőle kijönni. Persze még nem lehet azt mondani, hogy rendben vagyok, de nagyon jól alakulnak a dolgok. Amikor kijöttem a kórházból, és otthon feküdtem, azt mondta nekem a Zselyke lyányom: ’Anya, amíg én kicsi vagyok, addig ne menj el a csillagba!’.

Soós Emőke és Berta János, Napsugár Bábszínház, Berta János, Soós Emőke, Békéscsaba, 20130313
Kő süti, hül a györök?

hír6: Századjára: kik is vagytok?
Emőke: Szerintem simán próbálunk emberek lenni. Megélni az életet.
hír6: Úgy tudom, Hofi a színpadon kívül egy rém szigorú, morcos ember volt.
Emőke: Én otthon is szeretem a vidámságot, de talán Janikát, a férjemet is meg kellene erről kérdezni. Természetesen, ha rossz napom van, nem lehetek bunkó egy olyan emberrel szemben, aki azt sem tudja, hogy mi játszódik le bennem. Igazából én magamról nem tudok beszélni. Jimmyről sokkal többet tudnék mondani.
János: Most hirtelen az jutott eszembe magamról, hogy néhány évvel ezelőtt egyszer, nagyon szomorúan mentem az utcán – mert amúgy hajlamos vagyok a depresszióra –, és elhatároztam, hogy soha többet nem fogok fellépni. Kora tavasz volt, sütött a nap, majd lepihentem a Részeg angyalnál, és azt láttam, hogy mindenki lehajtott fejjel megy. Na, akkor tudatosult bennem, hogy nekem muszáj bohóckodnom. És ekkor elkezdtem vigyorogni. Kiderült, ha mosolygok, akkor az az emberekre is átragad, és ez egy marhajó dolog.

Emőke: Én pedig nem csak én magam vagyok, hanem itt, Csabán egy kicsit a székelyeket is képviselem.
hír6: Mintha az akcentusod az utóbbi években egy kicsit fakult volna.
Emőke: Na, nem! Biztos csorbul erre-arra-amarra, de nem fakult. Tehát olyannak kell lennem, aminek neveltek, amilyen útravalót tettek a batyumba.

Soós Emőke, Napsugár Bábszínház, Soós Emőke, Békéscsaba, 20130313
A Stones 2x

hír6: Az ember pedig egy tükör. Miért, Jimmyt rajtam kívül, még ki utálja?
Emőke: Én.
János: Van, aki alapból… bakker… nincs egy papírzsebkendőtök?
hír6: Dehogynem. Amikor Jimbóval ’89-ben együtt muzsikáltunk, akkor is már nagy gegman volt, de mint kezdő szaxofonos topogott a színpadon. És én mindig arra bíztattam, hogy vigye fel a deszkákra a vicces énjét is. Mire ő kivétel nélkül azt mondta, hogy amíg nem tud egy épkézláb hangot kifújni a csőből, addig nem fog ugrálni. Te is kérsz zsebkendőt?
Emőke: Nem, köszönöm, de mégis egyet, mert olyan szép.
János: Te ilyenekre emlékszel?
hír6: Tisztelegtél a szaxofonos szakma előtt.
Emőke: Pont ezt akartam mondani, hogy Jimmyben is ott lappang, hogy tiszteli a közönségét, a gyerekeket, és még engem is. Ráadásul ő egy olyan ember, aki, ha megbánt, még akkor is meg tudom neki bocsájtani. Azt hiszem, nélküle a csabai, szakmai életemet már nem tudom elképzelni. Ráadásul, amikor Pesten elvégeztem a bábszínész-képzőt, Lenkefi Zoli, a Napsugár Bábszínház igazgatója szólt, hogy jöjjek ide, miközben én otthon, Udvarhelyen szerettem volna mindenféleképpen dolgozni. Majd jó két hónapig agyaltam azon, hogy menni vagy maradni?

hír6: Míg a Janó bábkárierje meg olyan, mint Han Solóé, azaz Harrison Fordé. Mert mindketten cowboy-asztalosmesterek, s míg az egyiket maga George Lucas, a másikat a nép fedezte fel magának. Szóval a mi Jancsink vitte a hátán keresztjét, a gerendát.
Emőke: Az édesapjának banánültetvénye volt.
János: Az apámnak Dominikában banánültetvénye volt, csak nagyon rossz üzletember volt, és a földesúr azt mondta…
Emőke: Egyébként azt sem tudja, hogy hol van Dom…
János: Közép-Amerikában! És a földesúr nem adta apámhoz a lányát, mert azt mondta, hogy ki ez a gyütt-ment, azt sem tudjuk, hogy hol van Magyarország!
Emőke: Amikor az onkológián voltam, tudod mi volt a legszebb? A nővérek megkérdezték tőlem, hogy ismerem-e a Berta Jimmyt? Ott is ismerik.
János: Akkor értem el a karrierem csúcsát, amikor elmentem az egyik farsangra, és egy kisfiú odarohant hozzám, és azt mondta: ’Szia, Jimmy bohóc, nézd meg: Jimmy bohócnak öltöztem fel!’.

Berta János, Napsugár Bábszínház, Berta János, Békéscsaba, 20130313
Egy tiszteletre méltó úr

Emőke: Én pedig egy kevermesi előadáson tudtam meg, hogy milyen sztárnak lenni. A fellépés után csapzottan kint álldogáltunk az utcán, és ekkor elkiáltotta magát egy kislány: ’Gyertek erre, itt vannak a sztárok!’. Ezt a riportot nem Jimmyvel akartad megcsinálni?
hír6: Nem, de te mégis sokkal többet beszélsz.

Emőke: Azt viszont hallottad, hogy Jimmy polgármester szeretne lenni?
hír6: Hömmm!
János: Igen, nagyon szeretnék Békéscsaba polgármestere lenni.
Emőke: Hihihi.
János: De majd csak akkor, ha mindent megtanultam. És most főiskolára járok, és ha elvégzem…
hír6: Mi leszel, ha nagy leszel?
Emőke: Óvó bácsi. Nem, tanító bácsi!
János: Egyelőre még titok, de most mindenképpen tanulok, hogy majd aztán segíthessek a város lakóinak. Mert én úgy gondolom, hogy húsz év múlva, 63 évesen, én nagyon jó polgármestere tudnék lenni Békéscsabának. Meggyőződésből szeretném egy évig irányítani ezt a várost.
hír6: Ha csak egy évig, akkor becsapod a szavazóidat.
János: Nem csapok én be senkit.
Emőke: Én lelkész szerettem volna lenni.
János: Szeretnék beszélni az emberekhez.
hír6: Az Egyesült Államokban nagyon sok muzsikusból lesz prédikátor vagy politikus.
Emőke: Nekem azt mondta egy pap, hogy rokonszakmánk van. Szerettem volna unitárius lelkész lenni.
hír6: Csak volna?
Emőke: Sajnos én ehhez már öreg vagyok.
hír6: Öreg?
János: Öreg?
Emőke: Öreg?

Soós Emőke és Berta János, Napsugár Bábszínház, Berta János, Soós Emőke, Békéscsaba, 20130313
Békéscsaba kerékpárosbarát település