– Amikor 1985-ben, a neveddel azonos, első szólólemezed megjelent, a Voga-Turnovszky duó egyből rámart a Nem tudtam, hogy így fáj-ra. Mit szóltál a nótád karikatúrájához?
– Nem emlékszem, hogy láttam volna. Körülbelül húsz éve nincs tévém, úgyhogy nem nagyon nézek ilyen műsorokat.

Zajzon Gábor és Révész Sándor, piramis, rock, révész sándor, generál, zajzon gábor, Békéscsaba, 20130412
Beért angyal (galéria)

– Talán a Voga vagy a Turnovszky az ágyékát fogva állt egy sziklán, és az ’annyi minden eltalált, nem tudtam, hogy így fáj’ helyett azt énekelte, hogy ’Presser újra feltalált, nem tudtam, hogy így fáj’.
– A szívük joga, ők ebből élnek. Egyébként úgy emlékszem, egyszer, amikor fölhívtak, és megkérdezték, hogy hozzájárulok-e az ilyen dolgokhoz, akkor én azért tiltakoztam, mert ezek az emberek nem új dolgot termelnek. Tudniillik nagyon könnyű a zenéket parodizálni, de megalkotni és előadni sokkal nehezebb.

– És valóban Presser talált újra fel?
– Mit kellett engem feltalálni? Hát ne hülyéskedj, akkor már körülbelül 25 éve a pályán voltam. Nyilván, a Presser támogatott, segített. Mesterember lévén nagyon komolyan vette a dolgokat, és rengeteg konstruktív ötletet adott. Nagyon szerettem vele dolgozni, de hogy feltaláljon? Ugyan.

– A paródiához, illetve a poénhoz visszalépve, amikor a Piramis ’81-es keletnémet turnéja utolsó buliján bejelentetted, hogy kilépsz, Som Lajos azt hitte a színpadon, hogy viccelsz. Miért gondolták azt, hogy tréfálsz?
– Nem tudom. Valószínűleg, mert nagyon meglepte őket a bejelentésem, hiszen egy koncert kellős közepén közöltem velük mindezt. Úgyhogy az inkább meglepő lehetett számukra, mint mulatságos.

Révész Sándor, piramis, rock, révész sándor, generál, Békéscsaba, 20130412
(még több kép)

– Belefáradtál?
– Akkoriban már éreztem, hogy a csapat munkája, illetve az alkotó tevékenysége nagyon megrekedt. Magamban elég régóta letisztáztam, hogy ebből ki akarok szállni, tudod. És ott jött egy ihletett pillanat, amikor ezt be is jelenthettem.

– Jól gondolom, hogy a félig amatőr, félig profi Generálban sokkal jobban érezted magad?
– A Generál nagy iskola volt: megtanultam fegyelmezetten vokált énekelni. Egyáltalán 18 évesen megzabolázni magam, hogy mindazt, ami bennem lüktet, illetve amit meg szeretnék valósítani, azt bizonyos keretek közé kell szorítani, úgyhogy az nagyon-nagyon érdekes feladat volt. A Piramis az meg egy férfimunka volt. Amikor elkezdtük, már 23 esztendős voltam, és nagyon izgalmas volt az egészbe belelendülni, a kedvem szerint való zenei artikulációban kifejezni mindazt, amit igazán szeretek.

– Miért van az, hogy a lányok többsége odavan a magas énekhangú pasikért?
– Szerintem azért hallgatják a mélyebb orgánumú, dögösebbeket is. Hát, figyelj, nem tudom, fogalmam sincs ennek az igazi pszichotechnikájáról, azaz hogy miért van ez? Talán egy gyermekre emlékezteti őket. De most spontán gondolkodok rajta… Soha nem foglalkoztam ezzel. Egyszer egy pszichológiai okfejtésben hallottam, hogy vannak olyan hölgycsoportok, meg hát emberek is, akik bizonyos rezonanciára  nagyon-nagyon vevők. Azt hiszem a perzsa tudománynál találkoztam vele a mazdaznanál, és ebben lehet valami ráció, hogy egyes rezonanciák, némely emberközeget megtalálnak, a többi meg a többit.

Közönség Révész Sándor koncertjén, közönség, koncert, révész sándor, Békéscsaba, 20130412
El nem engednék (galéria)

***

Egy vékony, fess mosolygós ember leül egy macival a kisebb gitárparkjukhoz, és lassan beleúsznak a középtempós rockmuzsikába. Majd hirtelen az előbbi fej hihetetlen magasságokba tolja a torkát – mi több, vagy jó 120 percig ott is hagyja –, mintha a négy évtizedes színpadi bugimúlt meg se kottyant volna neki.

Az est folyamán a klasszikus és a vadiúj dalok egymásba karolva váltogatják egymást. Révész Sándor lelki beéréséről az egykori Piramis megasláger, a Kóbor angyal mai verzéje tanúskodik. Ugyanis a ’79-es ’nincs egy hely, nincs egy hely’ helyett, ma már ’van egy hely, van egy hely’-et énekel.

A ’Kölyök’ láthatóan sínen van,

és méltóbb zenei Buddhát (Zajzon Gábor) nem is találhatott volna a 2013-as vonatozáshoz. Csodálatos átiratokban hallhatjuk az összes Révészmérföldkövet. Közben a közönség olvad, tapsol, énekel, fütyül, csettint, öngyújtózik a mobiltelefonjával, majd a végén húzná, húzná vissza a megtért angyalt. De azért mindennek van határa.

Révész Sándor, piramis, rock, révész sándor, generál, Békéscsaba, 20130412

Ha az összes hatvanesztendős férfi ilyen boldog lenne, minden bizonnyal gyertyával kanásztáncot járnának az asszonyaik.