Mert ez a ház egyszerre elegáns bemutatóterem, izgalmas műhely és egy család otthona is. A csengetésünkre kinyílt szárazkapu egy földi paradicsom képét tárta elénk. Csupa virág, csupa fű, csupa kerámia mindenfelé. Az telket határoló kerítés falát gyönyörű kerámiák díszítik, az udvar közepén méregzöld, tömör pázsit zöldellik, a járdák egy teraszhoz, a pincébe és műhelyben vezetnek. De ez csak később derült ki. Házigazdánk előbb a szárazkapu alól jobbra nyíló bemutatótermekbe kalauzolt bennünket.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
A vásárhelyi Belvárosi Fazekasház szárazkapujának kinyitása után ez a látvány ötlik a vendég szemébe (Galéria)

- Kezdjük talán itt a bemutatkozást – mondta, és arra a négy lépcsőfokra mutatott, amelyik a kiállítótermekhez vezetett. A nagy alapterületű, magas szobák az utcára néznek. – Az első teremben minden tárgy zsűrizett. Étkészletek, használati eszközök hagyományos vásárhelyi edényeket állítok ki ebben a teremben.

- Gyönyörűek mind. Feltűnő, hogy többféle, nem egyféle stílusban készültek, legalább háromféle, egymástól karakteresen különböző tárgyak láthatók itt. Melyik ezek közül az eredeti vásárhelyi?

- Mindhárom az. Vásárhelyre mind a három különböző stílus egyformán jellemző.

- Hogyan lehetséges ez?

- Úgy, hogy a XIX. században nagyon sok fazekas élt és dolgozott a városban. Mintegy négyszáz fazekas volt, akiknek meg kellett valahogyan élniük. Ezért aztán versengtek egymással, hogy minél több portékát el tudjanak adni a piacon.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
Az első teremben csak zsűrizett termékek láthatók. Például ez a csúcsi stílusú étkészlet

- Miért volt ennyi fazekas Vásárhelyen?

- Azért, mert kiváló minőségű agyag volt a város határában, a Kárpát-medence legjobb alapanyaga. S mivel akkor minden használati tárgy gyakorlatilag agyagból készült, igazából szükség is volt ennyi fazekas mesterre.

- Térjünk vissza a stílusok kialakulásához!

- Versengtek egymással a fazekasok, és az egy részen lakók dolgoztak azonos stílusban.  Így alakult ki a csúcsi, a tabáni és az újvárosi stílus.

- Ebben a sorrendben magyarázzuk el, melyiket mi jellemzi!

- A csúcsiak voltak a város legszegényebb lakói. Az ő stílusuk kialakulásában a kelet felé tartó kereskedelem volt hatással, ugyanis ott láttak fehér alapon sötét mintákkal díszített edényeket, tárgyakat. Úgy gondolták, ők is tudnak ilyet csinálni, meg is csinálták. A szép fehér tárgyakat kobaltkék mintákkal díszítették, jellemzően vásárhelyi motívumokkal. Rózsa, tulipán és margaréta, szélmintának pedig a folyondárt. Az állatok közül a madár, a hal és a kakas volt a visszatérő motívum. Ebből a keveredésből nem csak a magyar, de az európai fazekasság is egy gyöngyszemhez jutott. Talán száz évet is vártak az elismertségre, de a XX. század elején az is megérkezett.

- És a színes edények?

- Azokat a tabániak csinálták. Úgy készült, hogy a sárga, barna zöld festéket ráfröccsentették az agyagra és az égetés során az szétfolyt, szép színesek lettek az edények a tárgyak. Úgy is hívták őket a tarkások.

- A csúcsiaknak nem volt becenevük?

- De volt, őket úgy emlegették, hogy a porcelányosok.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
Ez az étkészlet és a hattérben látható fedeles edény tabáni stílusú (Galéria)

- És az újvárosiak?

- Az ő becenevük kantások, tálasok volt. Azért, mert zömében nagyméretű kantákat, tálakat gyártottak zöld mázzal, kevés díszítéssel. Ha azonban kisebb tárgyat csináltak, amelyet rátett vagy karcolt módon díszítettek, azok a tárgyak szinte reprezentatív tárgyak lettek, olyan szépek voltak.

- Ön mind a három stílusban dolgozik, az jól látszik.

- Igen, mégpedig azért, mert mind a három stílus jellemző Vásárhelyre.

- Mik vannak a második teremben?

- Ott modern használati és dísztárgyak is láthatók, hiszen ilyeneket is készítek. Az egész mesterségnek van egy hagyományőrző vonala és küldetése, de megcsinálok korszerű, modern tárgyakat is.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
A zöld, mázas edények újvárosi stílusúak

- Ezeket mind kitalálja, vagy megrendelésre készülnek?

- Is-is. Mindkettőre jó sok példa van. Népművészeti termékeket is gyártok megrendelésre, de azok a hagyományos formák és minták szerint készülnek. Ugyanakkor vannak olyan megrendeléseim is, amikor a megrendelő tudja, hogy mit akar megcsináltatni, akkor azt megbeszéljük, és úgy készítem el.

- Miket szoktak megrendelni?

- Speciális ajándéktárgyakat, érmeket, emléktáblákat, amik egy-egy ünnepelthez vagy eseményhez kapcsolódnak.

- A műhely is itt van az udvarban?

- Természetesen, a műhely is itt van, meg itt is lakom, a ház hátsó traktusában.

- Vásárhely az adottságai miatt lett a fazekasok fővárosa a XIX. század elején, aminek következménye az lett, hogy a fazekasságot gyakorlatilag iparosították a majolika gyár létrehozásával. Miért volt erre szükség?

- Azért, mert a gazdasági és társadalmi fejlődés megkövetelte ezt a lépést. Ahogyan iparosodott a világ, úgy nőtt, gyarapodott a polgárság létszáma, akik a városokban teljesen más infrastruktúra és szokások szerint éltek, mint a vidéki emberek. A fazekasság szempontjából döntő volt, hogy ők már nem a kézműves termékekből szerelték fel háztartásaikat, hanem porcelánból készült tárgyakkal. Vásárhelyen feleslegesség vált legalább kétszáz fazekas. Ezekkel valamit kezdeni kellett.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
Megrendelésre és saját fantázia alapján is készülnek remekművek (Galéria)

- És mi lett a gondolat? Ki találta ki a megoldást?

- A gondolat az volt, hogy nagy mennyiségben, külföldre kell gyártani a fazekas termékeket. A terv megvalósításához szükséges feltételeket egy üzem létrehozásában látták megvalósíthatónak. Ez lett a Művészek Majolika és Agyagipar Telepe, melynek társulási szerződését 101 esztendővel ezelőtt, 1912. február 5-én írták alá.

- Kik hozták lére ezt a társulást?

- Tornyai János és Endre Béla festőművészek, Rubletzky Géza, Kallós Ede, Pásztor János szobrászművészek, Smurák József építész és Weisz Mihály csizmadia mester, aki az üzem első ügyvezetője is lett. Valamikor május végén pedig a termelés is elindult a gyárban.

- Ez az akció olyannyira jól sikerült, hogy a gyár Vásárhely egyik nevezetességévé, sőt jelképévé nőtte ki magát.

- Így van, bár nem ment könnyedén semmi. Nehezen indult be az üzlet, de a hetvenes évek meghozták a gyár fénykorát. Akkoriban, szinte hihetetlen, de igaz, 4-5 vagon termék hagyta el a gyárat hetente. Vitték a világ minden tájára.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
Munkásságát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöki aranyérmével is elismerték

- Ott is kézzel, korongon gyártották le a termékeket?

- Természetesen. Volt egy nagy terem, ahol, volt idő, amikor 35 korongos is dolgozott egyszerre.

- Egész nap ugyanazokat a tárgyakat formázták?

- Igen. Van olyan váza, amelyikből én magam biztosan csináltam vagy egymillió darabot.

- Ön egyébként a mesterséget a majolika gyárban tanulta meg?

- Úgy van. Ott lettem fazekas inas 1963-ban, 14 éves koromban.

- Honnan tudta gyermekfejjel, hogy fazekas akar lenni?

- Én igazából kőműves akartam lenni, mert annak tudományát lestem el nagyapámtól, akivel együtt tapostam a töreket a vályogtéglákhoz, meg a javító sárhoz. Ő afféle házjavító volt, ügyesen megcsinálta a vályogházak hibáit, és ehhez sárból készül anyagra volt szüksége. Én ebből kiindulva akartam kőműves lenni. Édesapám mondta, hogy ne legyek kőműves, legyek inkább fazekas, az is agyaggal dolgozik. Elintézte, hogy felvegyenek a Majolika Gyárba inasnak. Így kezdődött.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
Ambrus Sándor 14 éves korában kezdte el az imerkedést a fazekassággal, édesapja 1963-ban vetette fel fazekasinasnak a majolika gyárba (Galéria)

- Hogy és mikor derült ki, hogy van tehetsége a fazekassághoz?

- Ott az inasiskolában. Korsós Sándor volt a mesterünk, aki a tíz tanulóból Imre Ernőt és engem gyakorlatilag kiemelt, mi ketten voltunk, akiket igazán érdekelt ez a dolog, volt szorgalmunk hozzá, meg akartuk tanulni és a mester úgy látta, szorult belénk valamiféle tehetség is. Sajnos Ernő már meghalt. Így kezdődött valahogyan.

- Mikor lett önálló fazekas? Ezt a házat mikor alapította?

- 1989-ben, tulajdonképpen ekkor lettem kisiparos. Igaz, az első két évben még két fronton dolgoztam. Egy héten két vagy három napot Pesten töltöttem, Bod Éva keramikus művész műtermében. Csak miután már látszott, hogy egyedül is megállok a lábamon, akkor adtam fel a fővárosi munkámat.

- Hogyan került egyáltalán a fővárosba?

- Úgy, hogy a vásárhelyi fazekasok egyre többen vállaltak munkát más városokban. Ez a folyamat a nyolcvanas évek közepén kezdődött el. Én az elsők között, 1986-ban kerültem fel Bod Éva műtermébe. Nagyon sokat tanultam ott is. Képcsarnokoknak dolgoztunk, nagyon sok munkánk volt. Három év után jöttem haza, és lettem kisiparos, de mint mondtam, két évig még visszajártam dolgozni, mert ott stabil jövedelmem volt.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526

- A műhelye és háza ma Vásárhely egyik idegenforgalmi attrakciója. Hogyan működik a fazekasház?

- Bejelentkezés alapján. Fogadok csoportokat, egyéneket, különös és hétköznapi vendégeket egyaránt. Van rövid és hosszabb program, lehet korongozni és vásárolni is. Emellett teljesítek megrendeléseket, és részt veszek művészeti és idegenforgalmi rendezvényeken is. Brüsszelben is voltam például 2010-ben, egy igazi Dél-Alföldi kézműves csoport tagjaként a Magyarok Házában állítottunk ki. A Duna konferencia idején a Baden-Würtenberg tartomány székházába is átvittük a kiállítást.

- Csabai kolbász volt Önöknél?

- Elmondom mi volt. Csabai kolbász, Pick Szalámi, Békési pálinka, algyői házi sajt, csongrádi bor. Kiállított ott rajtam kívül Kocsor Imréné kosárfonó Békésről, Debreceni János szövőmester, Tarjányi József, csongrádi késkészítő, Szabóné Tóth Hilda tűzzománcos, a vásárhelyi hímző műhely és Szakál László citeraművész. Nagy sikerünk volt.

Ambrus Sándor népi iparművész, megyejárás, Hódmezővásárhely, 20130526
Ambrus Sándor a korongnál (Galéria)
Ambrus Sándor ötven éve ismerkedett meg a fazekas mesterség alapjaival a vásárhelyi majolika gyárban. Ma Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Aranyérmes, "Magyar Kézműves Remek" díjas, Népi Iparművész. A hódmezővásárhelyi Belvárosi Fazekasház az életműve, ahol mindent bemutat, amit eddig csinált. Gyönyörű környezetben. A brüsszeli Európa Parlament képviselői közül valószínűleg még senki sem járt Hódmezővásárhelyen a Belvárosi Fazekasházban. De Deutsch Tamás, a térség EP képviselője jóvoltából mindannyian kaptak egy feliratos kerámia pálinkáspoharat, melyet Ambrus Sándor készített el számukra. Így hát a képviselő urak egy pálinkás pohár felirataként ismerkedhetnek a magyar nyelv egyik legnehezebben kimondható szavával: Egészségödre!