Jószerivel mindenben különböznek egymástól, két dolog azonban szorosan összeköti őket. Egyrészt mindhárman dobozi lakosok, ott jártak általános iskolába, onnan indultak, indulnak el életük útjára. Másrészt a doboziak közül kiemeli őket az a tény, hogy 2013-ban kategóriájukban ők kapták meg a Doboz Reménységei kitüntetést. Az önkormányzat idén döntött úgy, hogy minden évben a legjobb általános- és középiskolás tanulót, valamint a legjobb egyetemi hallgatót díjazza, és a kitüntetés mellé szerény pénzjutalmat, ők úgy hívják ösztöndíjat is ad. Az egyetemista tízezer, a középiskolás nyolcezer, az általános iskolás reménység ötezer forintot kap egy évig.

Dézsi Csilla, megyejárás, Doboz, 20131104

Dézsi Csilla (22) fogorvosnak készül,

de jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi karának hallgatója. Negyedéves, az első két év elvégzése után döntött úgy, hogy átjelentkezik a fogorvosi karról az általános orvosi karra.

- Miért döntött így?

- Azért, mert két év alatt rájöttem, hogy számomra az orvostudomány sokkal több mindent rejt magában, mint korábban gondoltam.

- Nem jelentett problémát az átjelentkezés?

- Nem, két év után változtathat a hallgató, hiszen mindkét önálló karon az első két évben ugyanazt hallgatjuk.

- Van határozott elképzelése arról, hogy milyen orvos szeretne lenni?

- Még nem döntöttem el. A fogak világa még mindig vonz, de szeretném kombinálni a jövőben valamilyen általános orvostudományi szakmával is.

- Egyébként mióta tudja, hogy orvos szeretne lenni?

- Már egész kisgyermek koromban azt válaszoltam a „mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre, hogy orvos szeretnék lenni. Úgy, hogy amikor eljött a pályaválasztás ideje, nekem nem okozott álmatlan éjszakákat a döntés.

- Aki tudatosan orvosnak készül, annak folyamatosan és sokat kell tanulnia. Ön szeretett tanulni?

- Annyira nem, de szorgalmas voltam. Egyedül a biológiát szerettem, és mégis a többi tárggyal kellett többet foglalkoznom, mert azokat nehezebben tudtam megtanulni.

- Ma is csak szorgalmas, vagy már szeret tanulni is?

- Az egyetemen minden tárgy az orvosi szakmához kapcsolódik, ezeket pedig szeretem tanulni is.

- Most már negyedéves, túl van a nagy buktató tárgyakon. Melyik volt a legnehezebb év eddig?

- Az anatómia szigorlat végül jól sikerült, de csak másodjára. Az igazán nehéz év szerintem a tavalyi harmadév volt. A kórélettan, a korbonctan és a mikrobiológia kifejezetten nehéz tárgyak. Egyszerre tanulni meg különösen nehéz.

Dézsi Csilla, megyejárás, Doboz, 20131104
- Melyik volt a legnehezebb?

- Nekem a kórélettan, ez tulajdonképpen egy évbe sűríti mindazt a tudományt, amit a következő években szépen kibontunk. A kórbonctant kifejezetten élveztem, a mikrobiológia intézet meg nagyon hallgatóbarát volt, jól éreztem magam ott.

- Lassan orvossá válik. Mire emlékszik szívesen dobozi kisgyermekkorából?

- Például az óvodára. Nagyon szerettem oda járni, csak ugyanúgy, mint a többiek, én sem szerettem délután aludni. Egyszer megengedték nekem, hogy ne aludjak, mert olyan ügyesen rajzoltam. Alvás ideje alatt ki kellett festenem egy autót.

- És az iskolás időkből?

- Szerettem iskolába járni, Gógné Ildikó nagyon jó osztályfőnökünk volt az alsóban. A feslőben pedig arra az országos „Sam Füles" biológia versenyre emlékszem jó szívvel, amelyen hatodik lettem. Hat vagy nyolc teszt kitöltése után körülbelül harminc diákot hívtak be az országos döntőbe. Nagyon büszke voltam magamra.

- Hogyan tudtad meg, hogy az önkormányzat létrehozta ezt az ösztöndíjat?

- Édesanyám fodrász-kozmetikus, ő mindig, mindenről tud, ami a faluban történik. Ezt is munka közben tudta meg, felhívott és elmondta nekem. Kitöltöttem a kérdőívet, és elküldtem az önkormányzathoz. Levélben értesítettek a döntésről és a díjátadás időpontjáról. Meghitt, kedves ünnepség volt, amikor átvettük az okleveleinket.

Puju Robin, megyejárás, Doboz, 20131104

Puju Robin (20) pszichológiát hallgat az ELTE-én,

de sokáig úgy gondolta, hogy jogi egyetemre fog járni. Aztán, amikor eljött a döntés ideje, a pszichológia szak íródott rá a papírra.

- Mikor és miért változtattad meg az eredeti elképzelésedet?

- Tavaly nyáron, a középiskola utolsó éve előtt. Nem annyira elterjedt szakma, mint a jogi pálya, látok benne fantáziát, igazából sportpszichológus szeretnék lenni.

- Miért? Talán sportolsz valamit?

- Igen, sportolok, párbajtőrvívás a szakágam.

- Magyar sikersportág, de Dobozon úgy tudom, nincs vívó szakosztály. Hogyan és mikor ismerkedtél meg a sportággal?

- Tíz éves lehettem, amikor toborzót tartottak a faluban a csabai vívó klub emberei. Miután lett elég jelentkező, elkezdődtek az edzések itt Dobozon, az iskola tornatermében. Én egy ilyen edzésre mentem el legelőször, ott is ragadtam.

- Kik voltak az edzőid?

- Előbb Szűcs Ervin, majd Molnár Miklós.

- Milyen eredményeket értél el eddig?

- Válogatott lettem 2010-ben és részt vettem az Európa bajnokságon Athénban, ahol hetedikek lettünk, és tagja voltam a bakui világbajnokságra utazó csapatnak is, ugyanabban az évben.

- Baku a Kaszpi-tó partján fekszik, még úgy tudom, hogy Európában van.

- Igen, Azerbajdzsán fővárosa.

- Hol érettségiztél?

- Békéscsabán, az Andrássy Gyula Gimnáziumban.

- Bár úgy véled, hogy a pszichológia nem annyira elterjedt, mint a jogi pálya, mégis talán arra a szakra a legmagasabb a felvételi ponthatár. Téged hány ponttal vettek fel?

- Nekem 475 pontom volt. Ez elég volt az államilag támogatott felvételihez.

- Nyelvvizsgád is megvan?

- Igen, németből és angolból is középfokú nyelvvizsgával rendelkezem.

- Lehet még ennél több pontot is csinálni?

- Azt hiszem, hogy az idén ötszáz pont volt a maximum.

- Milyen tanuló voltál?

- Eddig végig kitűnő tanuló voltam, minden évben csak ötöseim voltak.

- Ha ezt a tempót meg tudod őrizni, summa cum laude végzed el az iskolát. Aki így végez, az minden tanuló évében kitűnő tanuló volt. Egyébként nem tipikus, de azért akad néhány kivétel. Te ambicionálod ezt?

- Én szeretnék jól tanulni, de még el sem tudom képzelni, hogyan zajlik az egyetemen az élet, hogyan szerezzük a jegyeket. Nyilván belejövök majd, de ilyen célt azért nem tűztem ki magam elé.

Puju Robin, megyejárás, Doboz, 20131104
- A sportolást Pesten is folytatod?

- Természetesen. A BVSC-hez fogok lejárni edzésekre. Jó hely, ismerek mindenkit, jó lesz ott edzeni is.

- Hány edzést tervezel egy hétre?

- Hármat vagy négyet, attól függően, hogy hazautazom, vagy fennmaradok a fővárosban. Ha hazajövök, három edzés, egyébként négy.

- Hogyan tudtad meg, hogy létezik ez az ösztöndíj lehetőség?

- Édesanyám szólt, és én kitöltöttem a kérdőívet.

- Hogyan tudtad meg, hogy nyertél?

- Édesanyán telefonált, hogy megkaptuk azt a levelet, amelyben tájékoztattak arról, hogy elnyertem ezt az ösztöndíjat.

- Jól jön ez a havi plusz apanázs, nem?

- Dehogynem, két hazautazásomat is fedezi.

Sztojka Csaba, megyejárás, Doboz, 20131104

Sztojka Csaba (14) Békéscsabán a „Közgében" fog továbbtanulni,

de legkedvesebb időtöltése a horgászat. Ha tehetné, akkor mindig a vízparton lenne és pecázna. De azért azt is tudja, hogy legfontosabb dolga mégiscsak a tanulás.

- Ezt a kitüntetést ugye azért kaptad, mert nagyon jól tanulsz. Milyen volt az év végi átlagod?

- Mindenből ötös voltam, csak a testnevelést és nyelvtan rontottam el egy kicsit.

- Egyébként szeretsz tanulni?

- Különösebben nem, de ha kell, akkor utánanézek a dolgoknak.

- Hogyan tanulsz?

- Én otthon keveset tanulok, az iskolában figyelek inkább, ott igyekszek megtanulni mindent. Általában elég is.

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

- Olyan foglalkozást választanék, ami jól fizet, és amit szeretek is.

- Szerinted mi lehet ilyen?

- Gépész- vagy építészmérnök, esetleg valamilyen gazdasági pálya, azt gondolom ilyen lehet.

- Melyik tantárgyak mennek a legjobban?

- Fizika, matek, kémia, földrajz. Ezeket mind szeretem.

- Szüleid mivel foglalkoznak?

- Édesapám zenész, cimbalmos. Négy-öt évet játszott a Rajkó-zenekarban is. Édesanyám a grófnénál dolgozik, neki segít mindenben, amiben kell.

- A családban egyébként van még zenész?

- Sokan zenélnek nálunk a családban. Ha külföldi vendége érkezik a Wenchkeim grófnőnek, el szokta hozni hozzánk, hogy megmutassa nekik édesapám a cimbalmot. Nem mindenhol ismerik ezt a hangszert.

- Na és a horgászat?

- Az a legjobb dolog a világon. Én nagyon szeretem. Én azt se bánnám, ha az lenne a dolgom, hogy egész nap horgásszak.

Sztojka Csaba, megyejárás, Doboz, 20131104
- Hova jársz pecázni?

- Ide a dobozi Vargahosszi-csatornára, Békéscsabára a Néveri tóra. Már egészen kiskoromban kijártam hajnalban a Köröshöz a felnőttekkel és néztem, hogy mit csinálnak.

- Mekkora volt a legnagyobb hal, amit eddig fogtál?

- A Néveri tavon fogtam egy 12 kg-os pontyot. Az volt eddig a legnagyobb.

- És itt a dobozi csatornában mi a csúcsod?

- Nem régen fogtam egy 3,5 kg-os csukát, meg egy 2 kg-os pontyot.

- A halakat egyébként felismered?

- Hogy lehet ilyet kérdezni. Természetesen.

- Hol tanultad meg?

- A gyakorlatban, figyeltem mindig, amikor az öregek magyaráztak, meg a tévében is nézem a horgászos műsorokat. Van egy horgász-vadász csatorna, amelyik kiírt egy pályázatot. Aki nyer, az elmehet egy bajnok horgásszal együtt pecázni. Gondolkodom nagyon, hogy én is pályázok.

- Milyen viszonyban vagy az internettel?

- Nem vagyok függő, nem ülök gép előtt állandóan. Inkább a videó-játékokat szeretem. Meg a horgászatot.

Ők hárman a legeslegelső Doboz Reménységei díj kitüntetettjei. A település iskolájában már évek óta díjazzák a legjobb tanulókat, minden évben elviszik kirándulni a legjobbakat, és sok egyéb módon is azon igyekszik a nagyközség felnőtt társadalma, hogy a felnövekvő gyerekek jó emlékeket őrizzenek meg magukban településükről. Ez az ösztöndíj is pontosan azt a célt szolgálja, hogy soha ne fejtsék el, hogy honnan indultak el...

(A Magna Cum Laude zenekar legelső és legismertebb slágere, a Kisváros sanzon legjellemzőbb sora: ... ne felejtsd el, hogy honnan jöttél... A Magna Cum Laude frontembere Mező Misi, Dobozról indult.)

 

A megyejárást támogatta:

Mesterház, logó, Békéscsaba, 20130331