Bár hivatalosan csak szerda este derülnek ki a felvételi ponthatárok, dr. Puskás János a szerdai rendkívüli szenátusi ülés után elmondta: a tavalyi 105-108 ponttal szemben az idén várhatóan 123 pontra (!) lesz szüksége annak, aki a csabai pénzügyi szakra szeretne felvételt nyerni. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt: a maximálisan megszerezhetõ középiskolai pontokkal (azaz 120-szal) sem lehet bejutni.

Az okok sokrétûek, de egyben hasonlítnak egymáshoz: szinte kivétel nélkül a vidéki felsõoktatási intézményeket sújtják a fõvárosiakkal szemben.
A kezdõdõ tanévtõl 64 ezerrõl 56 ezerre csökkentették az államilag finanszírozott képzésben részesülõk számát. Ez a hallgatói létszám alapján történõ finanszírozásban alaphelyzetben mínusz 8 ezer hallgatót jelent − jelezte a rektor.

Ponthúzás, de hogyan?

Az idén megváltoztatták a ponthatárok meghúzásának módját. Az intézmények helyett szakonként történik a ponthúzás, vagyis annak megállapítása: ki nyer felvételt, és ki nem. A demokratikusnak szánt változtatás során azonban aligha számolhattak azzal, hogy egy-egy szakon a legjobb hazai iskolák úgy felnyomják a ponthatárt, ami szinte kezelhetetlen folyamatokat indít el a vidéki fõiskolákon és egyetemeken. (Ha meg gondoltak, annál rosszabb a helyzet.) Erre példa, hogy Békéscsabán a pénzügyi szakra tavaly 105-108 ponttal be lehetett kerülni, idén várhatóan 123-mal.

A fõként fõvárosi fõiskolák és egyetemek az új pontszámítási módnak köszönhetõen az intézményi kapacitásaik 100 százalékát ki tudják használni, míg a vidéki intézmények, köztük a békéscsabai csak 40-50 százalékát − mondta el a Hír6-nak dr. Puskás János rektor. Hiába jelezte tavaly az Oktatási Minisztérium a változtatásokat, csak most szembesültek az intézmények, milyen durva pontemelkedéssel jár az új rendszer. Ez nem békéscsabai probléma, hanem a vidék általános gondja − hallhattuk.

Az agyelszívás folytatódik

A kevesebb hallgató az új tanévtõl még inkább a fõvárosban koncentrálódik − fogalmazott dr. Puskás János, aki utalt rá: a szenátusi ülésen többen elmondták, a régiók agyelszívása újabb fejezetébe lépett. − Két lehetõség állt elõttünk a szenátusi ülésen. Vagy nem fogadjuk el a ponthúzást, mert ez jogunkban áll. Ekkor azonban komoly esélyünk lett volna arra, hogy egyetlen diákot sem vehetünk fel a 2007/2008-as tanévre. Ezt nem kockáztattuk − hallhattuk a rektortól. Kényszerûen, de elfogadták a ponthúzás most alkalmazott módját azzal, hogy a jelenlegi feltételeken mindenképpen javítani kell.

Nem a versennyel van baj

A fõiskola nyílt levelet intézett az Oktatási Minisztériumhoz, amelyben egyebek mellett arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a lépés ellentétes a társadalmi esélyegyenlõség alapeszméjével is, mert sok diák és családja nem tudja vállalni a budapesti képzéssel járó költségeket.

Nincs bajom a versennyel, és nincs bajom a ponthúzás új módjával sem. De azzal annál inkább, hogy a változtatásokat olyan gyorsasággal vezetik be, ahogyan ez most megtörtént − nyomatékosított dr. Puskás János.

Vélekedése szerint ilyen finanszírozási helyzetben és környezetben a felsõoktatási intézményeknek új pénzügyi források lehetõségét kell felkutatni. Bár nem mondta ki a rektor, mégis ez egyértelmû utalás lehetett az állam egyre látványosabb kivonulására a felsõoktatás mûködtetésébõl. Érhetetlennek nevezte ezt a folyamatot azért is, mert az elmúlt nyolc évben látványos és komoly beruházások történtek a felsõoktatásban (Békéscsabán új szárny épült, a kollégium teljes felújítása most zajlik), ám kérdés: kiknek is készültek ezek a beruházások, ha vidéken drasztikusan csökkenhet a diáklétszám. − Ezek a beruházások PPP keretében készültek. Kérdés, hogy 20 éven keresztül, romló pénzügyi helyzetben a fõiskola képes lesz-e törleszteni e beruházások költségét − tette fel a kérdést a vezetõ.

Hab a tortán, hogy az Oktatási Minisztérium felemelte a költségtérítéses képzésre jelentkezõk ponthatárát is. Ezzel újabb jelentõs összeget vesz ki a felsõoktatási intézmények zsebébõl − tudtuk meg dr. Puskás Jánostól.

Szerda estétõl pedig a világhálón tekinthetõk meg a ponthatárok. Mi annak igyekeztünk utánajárni, ami mögötte található.