Kecsegtető étket ecsetelt a szombati menüpontjában a Szabadság téri intézmény magasföldszinti étterme: Nyírségi húsgombócleves. Ha úgy vesszük, akár egy ilyen csapatnévvel is simán le lehet(ne) fölözni az ImpróFeszkó mezőnyét.

Moszkvicssluszkulcs az ImpróFeszkón, improvizációs fesztivál, moszkvicssluszkulcs, Békéscsaba, 20140216
Hangol a Moszkvicssluszkulcs (galéria)

S miután számtalanszor elénekeltem már (hol/mikor?, nem tudom), hogy létünk veleje nem színház, hanem sport, mert ugyebár már a hároméves óvodás is állandóan győzni akar… – mindezt eme FEK-es teátrális megmérettetés is

sommásan alátámasztotta.

Az idei fesztiválra 10 négyfős csoportosulás érkezett – megyénkből és túlról, vadabbnál, vadabb nevekkel (lejjebb) –, a leginkább a játék és a játék reményében, hogy valamelyikük majdan márciusban, az országoson domboríthasson.

Nos, hiába lebegtettem meg virtuálisan a húsgombócleves ízfokozó mellék- és utóhatásait, az sem a színtéren, sem a mélytányérokban nem jelent meg, de volt helyette zsíros kenyér dögivel (persze ő is csak a gyomrokban bontakozott ki).  És bizony a jó öreg zsíros deszka mindig valami szocializációs látleletet fitogtat.

Steinwender József, improvizációs fesztivál, féling színház, steinwender józsef, Békéscsaba, 20140216
Stefi és Kodály (galéria)

Steinwender József (Stefi – a színészeket, sportolókat a becenevén hívjuk), a Féling Színházi Csoport vezetője majd’ szóról-szóra ugyanazt mondta el, mint tavalyi jamboreen: azaz továbbra is a no budget helyett, továbbra is az óóó, budget van érvényben – azaz kispénz, nagy játék.

Kérdésemre, hogy mennyire él az improvizáció adta lehetőségekkel Zalán Tibor (számtalan tollforgató titulusai közül, most a költőt, illetve jelen esetben a zsűri tagságát emelném ki) nemleges választ adott. Elmondása szerint mindig lemondja, amikor egy Most írj verset!-féle párbajra kérik fel, ugyanis se veszíteni,

se győzni nem szeret.

Nagy András László, az öttagú bíráló bizottság vezetője korábban nemegyszer rendezőként ugrott be, hogy kvázi levezényeljen egy kollégája által megkezdett darabot, amit nyugodtan lehet imprónak nevezni.

A Magyar Szín-Játékos Szövetség elnökségi tagja hozzátette, az ImpróFeszkó sokkal inkább az, mert noha a többszörösen gúzsba kötött szereplők függnek a játékmester (ő) által megszabott korlátoktól; a játék térbeli és szellemi szerkezetététől; az ad hoc szövegkönyvtől; a partnerek emóciális visszacsatolásától; és legfőképp a három percre maximalizált időtartamtól – mégis Goethe szellemében lesznek korlátok közt szabadok.

Zalán Tibor, improvizációs fesztivál, zalán tibor,  dramaturg, Békéscsaba, 20140216
Íme, Tibor Zalán, kinek nem nő csalán hasán (galéria)

Józsa Mihály (előadóművész), a zsűri harmadik nagyágyúja szavak helyett tettel improvizált: a szokásos hét helyett csak öt percet késett. (Azonfelül Petényi-Skorka Balázs, mondhatni hazai: félinfges játékos; valamint Varga Ottó független értékelték az előadásokat.)

És lőn, a setét, és lejt a fejfény…

Eredmények: 1. Madagaszkár Pingvinjei (Bcs.); Rögtönözön (Debrecen) – azonos pontszámmal mindketten továbbjutottak a gödöllői országos versenyre; 3. Mi (Bcs.); 4. Fröccs-Körös (Bcs./Békés); 5. Szituászok (Orosháza); 6. Moszkvicssluszkulcs (Békés); Nincs ki a négy kerekünk – vagy mégis? (Bcs.) – szintén azonos pontszámmal; 8. Kicsi kavicsok (Mezőtúr); 9. Palanták (Mezőtúr); 10. Szuper híd (Gyula).

Az ImpróFeszkó egyik csoportja, improvizációs fesztivál, Békéscsaba, 20140216

Mindehhez Stefkovics Steinwender Stefi zárványként hozzáfűzte: „talán érdemes külön kiemelni a két mezőtúri csapatot, akik 7-8. osztályosokként is vállalták a középsikolások között a versenyt, és mégis remekül helytálltak az idősebbek között. Valamint a gyulai, Harucken csoportot, akik még soha nem álltak színpadon, de mégis vállalták a játékot, és így is helytálltak”.