Az Árpád Fürdõ sportuszodáját az Isten is arra teremtette, hogy vízilabda-mérkõzéseket játszanak itt. A hatalmas lelátón legalább ezren szorongtak és szorítottak a nõi válogatottnak, amely két nap alatt immár második mérkõzését abszolválta az olimpiai bajnok olasz együttes ellen.

A himnuszoknál akaratlanul is eltûnõdtem, hogy egy nemzet lelke, mentalitása milyen plasztikusan tükrözõdik a hangsorokban. Talán nincs egymástól jobban különbözõ himnusz, mint a magyar és az olasz. A pattogós, erõtõl duzzadó egyfelõl, és a „balsors, akit régen tép” másfelõl.

Nagyjából ez volt az egyetlen melankolikus mozzanat a szerdai csabai mérkõzésen, amelynek úgy vágtak neki a csapatok, hogy a mi lányaink kedden simán (9:4-re) verték az olaszokat. Az elején mindkét oldalon potyogtak a gólok.

Az elsõ, és fõként a második negyed lefújása után az volt az érzésem: nyugodtan hátradõlhetünk, ma már nem várnak ránk izgalmak. Az elõttem fel-alá rohangáló olasz edzõ elkeseredett legyintései is ezt az érzést erõsítették bennem. Mintha ekkor nem lett volna egy súlycsoportban a két válogatott.

Azután valami történt. A magyarok elhitték, hogy már megnyerték a meccset? Elfáradtak? Az olaszok szedték össze magukat? Nem tudom. Mindenesetre a végére a békéscsabai mérkõzés minden lett, csak sima nem. Nem pusztán azért, mert a 13:11-es végeredményre még nagy jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy magabiztos gyõzelem, Hanem azért is, mert a végjátékban az olaszoknak több lehetõségük volt az egyenlítésre.

Bizonyára a Godova Gábor szövetségi kapitány irányította válogatottunk erejét bizonyítja, hogy kritikus pillanatokban bravúrokra voltak képesek védekezésben és támadásban egyaránt. A végén fõként Kisteleki vitézkedett és lõtt fontos gólokat, az elején pedig Valkay, Pelle és Drávucz gondoskodott a megnyugtató elõnyrõl.

Profi lebonyolítás kísérte a mérkõzést. Valóban csak az elismerés hangján lehet szólni a nagyszerû körítésrõl, a „holtidõk” kihasználásáról, a mûsorvezetésrõl. Nincs mese: Békéscsaba felnõtt az ilyen szintû sporteseményekhez. És nem tegnap óta.
Jó ezt leírni.