– Vers vagy próza?
– Vers! Kifejezetten! Számomra a színházban is sokkal nagyobb kihívás verses dolgot játszani, mert az egy stilizált, megkonstruált forma, amelyhez még pluszban hozzáteheted a saját gondolataidat is. Ezzel szemben kevesen szeretnek szavalni, mert amúgy meg egy magányos műfaj. Nincs segítség: azaz nincs súgó, nincs világítás, nincsenek kapaszkodók, csak az érzéseiddel vagy egymagad. Szerencsémre a beszédtanárom, Gáti József szenvedélyes versmondó volt, igyekezett átadni a tudását. A fiatalkorom egyébként Latinovits Zoltán bűvöletében telt.

Rubold Ödön a Lovak című ea.-ban, lovak, rubold ödön, Békéscsaba, 20140410
Tangó szerpében
a Lovakban
– Kik voltak még rád hatással?

– Óriási volt látni, amikor Bessenyei Ferenc már jóval hatvan felett megtanulta Juhász Ferenc Virágok hatalma című versét. Továbbá hihetetlenül szépen, színesen mondott verset Mensáros László, Darvas Iván, Sinkovits Imre, Kálmán György, de a fiatalabb generáció közül Kozák Andrást is nagyon szerettem.

– A költészet napja egy kicsit nem olyan, mint az éjféli mise, mármint, ahogy szenteste szinte mindenki elmegy a templomba, április 11-én pedig mindenki a vers fontosságát taglalja.
– Nagyon sok reményteli dolog van. Nézd meg a Szarvasi Vízi Színház – Vers a víz felett című előadásait, ahova két-háromszáz ember is beül esténként.

– Egy vers a társműfajokra is hatással van: például egy négysorosból számtalanszor gyúrtak már csodálatos szobrot.
– És ez viszont is ugyanígy van, mert Gyurkovics Tibornak, meg Babitsnak is fantasztikus szép versei születtek ó- és jelenkori alkotók munkáiból. Na, például erre jó a fővárosi Bánffy György Kulturális Szalon – amelynek alapító- és egyesületi tagja is vagyok –, ahol különféle művészeti ágak képviselőit hozunk össze.

– És akkor a másik vagy-vagy kérdés: színház vagy mozi?
– Színház! Mindenképpen! A színházban a színész önálló alkotóművészként tud részt venni; míg a mozi, az kifejezetten a rendező és a vágó művészetéről szól.

– Te még szerencsére sok jó moziban játszhattál, mint például a kedvencemben, a Te rongyos életben.
– Az az életemnek csak egy része.

– Bacsó Péter mintha rád öntötte volna a mindig kiegyensúlyozott, békítő lelkű báró Samoday Kornél karakterét.
– De hát én nem vagyok ilyen, mert pont hogy egy vibráló ember vagyok. Persze a törekvésem az, hogy egyensúlyban legyek, de belsőmben nagyon sok emóció, rezgés és kétely működik.

Rubold Ödön a Lovak című ea.-ban, lovak, rubold ödön, Békéscsaba, 20140410
– Beszélgetésünk apropója, hogy április 1-jén töltötted be a 60-ikat, miközben egy tizest simán letagadhatnál…

– Ez eredendően a gének kérdése. Ám az is tény, hogy én sem érzem ennyinek magam, míg a külvilág, illetve a leírt számok ezzel szembesítenek, hogy hohó! És hát tulajdonképpen most épp a Lovak című musicalben, a nálamnál húsz-harminc évvel fiatalabb srácokkal ugrándozok, táncolok, énekelek  együtt. Miközben többször felmerült már bennem a kérdés, hogy vajon én most a helyemen vagyok? Természetesen igen, mert ezt addig csinálja az ember, amíg tudja. Csak innentől kezdve az időskor kezdődik.

– De hát vannak idősb szerepek is. Vagy ez olyan, mint a divatszakmában, hogy az öregekre már nem is gondolnak?
– A színház a fiataloké, és a fiatal lelkű öregeké.

– És a géneken kívül?
– Kétségkívül kondicionálom magam, és ahogy a pályám elején csüngtem az öregeken, most úgy csüngök a fiatalokon. Azt nézem, ahogy játszanak, hogy milyen gondolatiságot, milyen új viselkedésformákat, milyen újított eszközöket hoznak be. És ezt viszont nagyon nagy élvezettel csinálom. Ráadásul olyan körökben mozgok, ahol ezerrel pörögő, optimista, pozitív szemléletű emberekkel vagyok körülvéve.

***

„Mindenről Sík Ferenc, a Gyulai Várszínház néhai művészeti vezetője tehet” – válaszolta Rubold Ödönt, amikor a „szemére vetettem”, hogy mostanában sűrűn látni Békéscsaba utcáin. Hozzátette, nagyon sokat köszönhet Sík tanár úrnak, hiszen a 1980-90-es években, közel tíz évig rengeteg szereppel és önbizalommal halmozta el. Többek között a fürdővárosban találkozott Gergely Lászlóval, a Cervinus Színház volt igazgatójával.

Rubold Ödön és Seregi Zoltán, Okány, 20101229
- Na, mi van Tutajoskám? - Semmi, csak színház, Samodykém!

Majd Gergely hívására 2011 nyarán, a Szarvasi Vízi Színházban (amely intézmény működtetésében a csabai Jókai színház is oroszlánrészt vállal), a Tessedik című dolgozatban játszotta el József nádort. Szarvason ismerkedett meg Fekete Péterrel, a Jókai direktorával; és évek után újra összefutott egy régi barátjával, Seregi Zoltánnal. És innen mondhatni

meg sem állt Csabáig.

Az április 9-én debütált, a Bartus Gyula által írt és rendezett Lovak immár a két évad alatt a negyedik munkája a megyeszékhelyen. Közben Fekete Péter a kertek alatt Ruboldot a teátrum tiszteletbeli tagjává avanzsálta. „Az más kérdés, hogy Budapesthez köt a családom, és ott is vannak munkáim, illetve Dunaújvárosban is dolgozom, de egy színésznek a színház az igazi közege” – fogalmazott.