A M.É.Z. (de akkor még nem így hívták őket) meg nem értése időszámításuk szerint nulla éves korukban, 1988-ban ragadt hozzájuk – pusztán önirónia/önkritika gyanánt. Ugyanis, amikor még a King Kong golyói, vagy a Bontottcsirkék, vagy a mittudomén milyen néven muzsikálásba fogtak, az egyik tánctanár ismerősük meghívta őket egy gombavatóra, mondván mégiscsak baróbb, ha a diákok egy szimpla szalagos magnó hangfoszlányai helyett inkább az élő, szagos, skót zene varázslatosságára ropják.

M.É.Z. - Varga Cédrus Attila, M.É.Z., Békéscsaba, 20140512
Cédrus akaszt (galéria)

Azonban még szerencse, hogy a bál előtt volt egy főpróba, mert ott egy kicsit kiderült, a sereg még nem áll készen a bevetésre. (Rendesen szét voltak csúszva: se tempó, se összhang nem volt.) Ezt követően a haver a „hát gyerekek ez holnap nem fog menni” szavakkal jól elzavarta őket, akik pedig azzal vigasztalódtak, hogy végül is Mozartot sem értette meg a kora. De legalább megfogantak és azon nyomban világra is jöttek az érdekes és aranyos nevükkel

(mert a méz a lelke mindennek).

Pálvölgyi Ádám, az együttes hiperaktív basszerese a muri előtt elmondta, kezdetben, vagy harminc éve (még az ominózus szalagavatós incidens előtt), countryt és blues-t játszottak, többek között Fekete Jenővel, aki azóta sokra vitte. (Ti is, reflektáltam.) Idővel kiléptek a több ezer X és Y Blues Band fedőnevűek halmazából, és dél helyett nyugatnak, azaz a skót és az ír (meg az olvas) partok felé fordították az orrvitorlát, ráléptek az útra. (Ettől függetlenül jól elfértek a Csabai Csípős Blues Club étlapján.)

M.É.Z. - Pálvölgyi Ádám, M.É.Z., pálvölgyi ádám, Békéscsaba, 20140512
Pálvölgyi Ádám a helyi fejek között (galéria)

Ezzel az új stílusú zenével szép lassan a művházi táncparkettekről a sportcsarnokok viaszos kézipályáira csalogatták át a népeket. Majd jó tíz évig eredeti nyelven tolták, és mint a mesében, ’998-ban összefutottak a Hobóval. (Úgy látszik, a jó öreg Hobó-kománkat sosem tudjuk kikerülni.) A nagy szimbiózisból megszületett a Dublini úton című CD, amelyről pénteken egy kis ízelítőt is kaphattunk. De őszintén megvallva, miután ez műfaj a rock dédnagyanyja: bizony igencsak

angolul szól dögösen.

Kuklis Henrik énekes, ritmusember a dalok felkonfjaiban olykor szerelemekről, háborúkról, posta- vagy sörgyárelfoglalásokról vagy éppen a szabadságról beszélt, amelyet aztán mindig formába is öntöttek. És a sok skót-ír muzsika közötti pihegőben Turzó Sándor egyszer csak belekapaszkodott egy mezőségi brácsába és Varga „Cédrus” Attilával egy vad húrpárbajba bocsátkoztak. Mégiscsak testvérnép vagyunk, ráadásul Sir Pálvölgyi fekete mellényén egy magyar zászlós kitűző is ott figyelt.

Machlik Gergely emel, machlik gergely, korsó, Békéscsaba, 20140512
Vivát, Gergő (galéria)

Éjjel elfelejtettem bezárni a lakásajtót – majd reggel amiatt kezdtem irritáltkodni, hogy semmit sem hoztak be.