"SZŰCSNÉ GERGELY GYÖRGYI" címkével ellátott hírek
Egy bölcsőde szobái pontosan olyan magasak, mint bármelyik lakószoba, az ablakok is ugyanakkorák, sőt az ajtók is. Mégis, amikor sok felnőtt gyülekezik egy bölcsődei, gyermekbútorokkal berendezett csoportszobában, úgy érzik magukat, mint Gulliver Liliputban.
Rácz Lukács testnevelő tanár, az ötvenes évek egyik nyári szünetében elindult a sarki közértbe, hogy hozzon egy doboz gyufát. Majd a bolt előtt lefékezett egy autó, és egy hang kiszólt belőle: ’hé, Lukács, nincs kedved velünk jönni a Balatonra,’. Volt kedve, és kábé csak két hét múlva vitte haza az ominózus doboznyi gyufát. Hasonlóképp kerültem én is Lőkösre – nyilván sokkal szerényebben. Történetesen kedd délelőtt, az Ibsen Ház előtt Berta János (Jimmy) bábszínész imigyen szólított meg: ’fél órán belül indulunk egy anyák napi műsorra Lőkösházára, jössz vagy jössz?’. Jösztem. Haverságunk évezredes, de köszönöm, még jól esik.
Románia felé az utolsó magyar település, az Arad – Temesvár - Bukarest irányába haladó vonatok utolsó magyarországi megállója, a kelet-nyugati vasúti közlekedés egyik legfontosabb csomópontja. Lökösháza eredetileg Zaránd megyéhez tartozott, a török uralom idején a temesvári vilajethez csatolták, majd ezt követően Arad vármegye része lett.