"MESEHÁZ" címkével ellátott hírek
A keddi, Meseházi Boldogság Betakarító Ünnep című történés két masszív attrakciót takart: Schéner: Játék Plasztika Rajz c. könyv bemutatóját, illetve az említett kötetből kivetített Schéner dolgozatokra improvizált két kiváló muzsikus.
Szokolay Dongó Balázs (Magyarország – mit Magyarország, Békés megye, azonfelül Tótkomlós) és Ségercz Ferenc (Erdély; Sepsiszentgyörgy) és az Ég-Világ zenekar muzsikárézott szerda este a Meseházban. Természetesen az interaktív zenész- és hangszerkiállítást én is meglestem.
Noha péntek délelőtt még derekasan zakatolt az ország összes iskolája, néhány diáknak azonban más dolga is akadt... Például, hogy a békéscsabai Meseházban átvegyék a KÉZKIVIRÁGZÁSOK című rajzpályázat által nyert jutalmukat. Nevezni csak szépen: képeslap méretben lehetett.
Az év leghidegebb estéjén (csütörtökön; jól meg is fáztam), az év legforróbb programja (tudom, vigyázni kell a jelzőkkel) gurult a békéscsabai Meseházban. A legutóbbi jazz-csütin Elsa Valle (C) és Winand Gábor (HU) muzsikusházaspár domborított. Már a produkció kezdetekkor nem lehetett tudni, ki a magyar, és ki a kubai – hisz olynyira összefonódott a két torok. Valami tudnak.
A népzene és a nacionalizmus bizonyos szempontból tejtesók; mi történik azonban, ha egy nemzet muzsikáját nemzetköziesítik, akarom mondani, internacionálizálják? (Be szép szó!) Körülbelül az, ami e héten zajlott a békéscsabai Meseházban: francia zenészek ismerkedtek a magyar népzenével. Történetesen a Meseházi Alapítvány meghívására öt napon keresztül vendégeskedett a bretagne-i Kreiz Breizh Akademi, akiket hazánk jeles személyiségei (Sebestyén Márta, Both Miklós és Makó Péter) tanítottak. A tanítványok péntek este, Schéner Mihály álomországában egy szűk körnek kamarakoncerttel számoltak be a mögöttük hagyott napokról – naná, hogy a cselekménybe mi is belekagylóztunk.
A népzene és a nacionalizmus bizonyos szempontból tejtesók; mi történik azonban, ha egy nemzet muzsikáját nemzetköziesítik, akarom mondani, internacionálizálják? (Be szép szó!) Körülbelül az, ami e héten zajlott a békéscsabai Meseházban: francia zenészek ismerkedtek a magyar népzenével. Történetesen a Meseházi Alapítvány meghívására öt napon keresztül vendégeskedett a bretagne-i Kreiz Breizh Akademi, akiket hazánk jeles személyiségei (Sebestyén Márta, Both Miklós és Makó Péter) tanítottak. A tanítványok péntek este, Schéner Mihály álomországában egy szűk körnek kamarakoncerttel számoltak be a mögöttük hagyott napokról – naná, hogy a cselekménybe mi is belekagylóztunk.
Persze szerencsére nem Újkígyós város által díszpolgárrá avanzsált Domokos László vezette Állami Számvevőszék (ÁSZ) hivatal lépéséről van szó, hanem egy ’89-es kulturgaleriről, amely a táncról, zenéről és némi mulatságról regélt országszerte.
Szombat este vagy félórára életre kelt a ma már porig alázott Békéscsabai Kötöttárugyár (BÉKÖT) és a hasonló sorsa kárhoztatott városi könnyűipari üzem szelleme a Munkácsy Mihály Múzeumban. A nyári napforduló szokásos tűzugrásos projektjei helyett mi most a Meseházi Alapítvány baráti körének a retro divatshow-ját kukucskáltuk meg.
Szombat este vagy félórára életre kelt a ma már porig alázott Békéscsabai Kötöttárugyár (BÉKÖT) és a hasonló sorsa kárhoztatott városi könnyűipari üzem szelleme a Munkácsy Mihály Múzeumban. A nyári napforduló szokásos tűzugrásos projektjei helyett mi most a Meseházi Alapítvány baráti körének a retro divatshow-ját kukucskáltuk meg.
Miközben a békéscsabai megafeszt szombat kora esti etapján Csikidám Robink talán épp a Ballag a katonát húzza, mi vagy két kilométerrel észak-nyugatnak, a Meseház udvarán, egy szédületes grosszón átértékeljük a magunk, illetve alapvetően a popzene létjogosultságát. R-GO: épp egy vagesz Kiss Erzsébettől dobunk egy nagy hátast. Ráadásul a legközelebbi folyadékutánpótlás is csak a toalettben csörgedezik – H2o formájában (míg Szikora Robesznál vagy három méterenként van egy sörpult). Megoldjuk.